FELMÉRÉSEK

BÉL MÁTYÁS LEÍRÁSA GESZTESRŐL
(1730 KÖRÜL)

A legkorábbi leírás a várról és környékéről Bél Mátyástól származik. Az 1700-as évek elején járt erre, amikor a vár még viszonylag épen állhatott, hiszen az első tervszerű bontást a majki kamalduli kolostor építésekor szenvedte el 1733-tól kezdődően. Bél viszonylag pontos leírást ad a környékről, a vár részletekbe menő leírásával sajnálatos módon vagy nem foglalkozik, vagy elveszett az a rész:

„1.§. Gesztes is a Vértesi erdőkben van, ugyanazon az oldalon, mint Vidám, de egy mérfölddel távolabb délkeletre, hasonlóan szép kilátással, ám az épület fekvése és egyéb körülményei sokkal kedvezőbbek. Mert a hegy is, amelyen áll, magasabb és nagyobb mindeniknél, amelyek körülötte állnak, s alatta zöldellő sík mező van, tágas és kellemes, itt-ott kertek vannak telepítve, amelyek a fák változatos fajtáit nevelték, amíg a vár virágzott. Innét érthető, hogy az erdős helyeken is vannak nemes gyümölcsű fák. Az a hegy, amely a várat hordozza, különálló a többitől, és kerek kúp alakú, alul széles, de ahogy emelkedik, lassan és folyton keskenyebben magasodik ki a hegyek közül, amelyek körülötte állnak, de éppúgy a többiek közül is, kivéve hátul, ahol a Vértesi erdők hegyháta magaslik és húzódik. Egyébként a hegygerincek közt, amelyek a várat körülveszik, mindenütt völgyek húzódnak közbül, mintha erőd-árkoknak ásták volna kézzel. Maga a vár a hegy csúcsára települt, egyenesen csodálatos hozzáértéssel, százhatvan lépés szélesen a hegynek mintegy 400 lépésnyi helyén. A várkastély épülete pedig inkább hosszabb, mint szélesebb, keletről nyugat felé húzódó, középen volt […], s ez alá épült a jéghideg, de szűkösen lévő víz tároló medencéje. Fönt mindkét felől sétaút, és mindkét felől a szobák emeletei voltak, alattuk boltozatok és kamrák húzódtak, erős szerkezetűek és tárolásra alkalmasak. Kettős vár néven tartották számon, úgymint belsőn és külsőn.”

Bél ír még a vár melletti Mészáros-hegyről is:

„XIX. Mészárszék egy sajátságos hegygerinc, nyugatra szomszédos Gesztessel és kissé magasabb annál, hátulról fedetlen, szemből pedig erdős. Ezt [a nevet?] állítólag a gesztesi hajdúk húsméréseiről kapta. Amint ugyanis ezek az emberek kóborolva zsákmányt szereztek és Gesztesbe tartottak, ami kisebb-nagyobb lábasjószágot és sertést szereztek, azt mind négy részre osztották és ahogy mondani szokták, hármasával mérlegelve becsülték meg a súlyát. Innét származik a szólás, mely manapság mindenféle, megkülönböztetés nélküli fontot és mérlegelést gesztesi mértéknek nevez.”

RÓMER FLÓRIS EREDETI VÁZLATAI (1877)

KÖNYÖKI JÓZSEF VÁZLATAI (1885)

Könyöki József (eredeti nevén Ellenbogen; Mocsa, 1829. február 19. – Pozsony, 1900. március 1.) régész, restaurátor, tanár a kormány megbízásából a műemlékek országos bizottsága számára lerajzolta és lefestette a középkori templomokat és várakat. Ezzel a szándékkal látogatott el Gesztes várához is 1885-ben. Rajzai viszonylag pontosak, bár az útvezetése az alaprajzon több, mint érdekes. Könyöki ugyanis a palotaépület kapujával szemben ábrázolja az útbekötést, kaputorony nélkül. Apszisos záródásúként tünteti fel a déli tornyot, amit elvileg nem is láthatott (Rómer Flóris 1877-ben kelt alaprajzán még nincs nyoma déli toronynak). Az északi oldalról rajzolt látképen magasan álló nyugati külső falakat ábrázol, ami teljesen helytálló, hisz Müllner János 1910-ben készült fotóján is még magasan álló falakat láthatunk ugyanitt.

NÁCZ JÓZSEF FELMÉRÉSE (1899)

1899-ben jelent meg Nácz József alapos, a de a kor színvonalát meg nem haladó tanulmánya a Vértes műemlékeiről, mely az addig feltárt írott adatok ismertetése mellett részletes – Csernó Geyza figyelemre méltó grafikáival kísért – leírást és értelmezési kísérletet is adott a várról:

„Gesztes komor, ránczos homlokával, szintúgy mint Vitán, északra néz. A hegylánczból kitolt, a Kathócz (gadócz) és Nagy-Somló gerinczei által képezett hosszú csap, elválasztja Vitántól. Két hegyszoros közé ékelt 404 méter magas kúpon erdőben lappang, honnan a völgykatlanban szerénykedő hasonnevű falucskát váraljául annyi század óta őrzi s a Kozma és Csákvár felé hasadó szorosokat védi. A feljárás hozzá épp oly csigavonalu, mint Vitánnál. Ezt a várat is egészen meg kell kerülni, hogy hozzá lehessen férni. Gesztes faluvégétől jobbra tartva, a vár alját nyugatról szegélyező szorosból a várhegy déli hosszoldalán fel s a keleti oldalt is megkerülve, az északi hosszoldal alá érünk, hol a várbástya homloka előtt kell elhaladnunk, hogy az előudvar kapujához jussunk. Ezt az útat, melyet a soha sem hiányzó várárok szintén megnehezített, a vár aljától egészen a kapuig a várból védhették. A várhegy kúpja majdnem félhektár síkfelület. Ezen helyezkedett el az előudvar, a várudvar s a vár. Ma a várhegy keleti oldaláról kényelmes út vezet a várudvarra a vár homloka elé. A felületes látogató ezt fogja eredeti bejárónak tartani, mert az előudvar nyomait ma csak gondos körültekintés és tapasztalati ismeret fogja megtalálni. A keleti oldalról bejárás nem volt, mert ellenkezik a szabályszerű várfeljárásokkal, hogy az ellenséget olyan könnyen, a várnak megkerülése nélkül engedjék a kapuhoz férni. Szabályellenes lett volna továbbá, hogy a hegykúpon üresen maradjon az a síkfelület, melyen az előudvar a várudvarhoz támaszkodott. A síkfelületet a vár körül felhasználták, körülbástyázták, hogy az ellenség ott sehol meg ne állhasson. A kúp síkfelülete nyugati szélén lejtős térségbe végződik. Ezen állt az előudvar, melynek bástyaalapzata a lejtős térség szélén, a zárfal sarkán s a kapuhoz közeli részen még látható. Ezen zárfalon belül egy másik párhuzamos falnak alapzata látszik. Ebben a sikátorban tanyázott az előudvar őrsége.

A sikátort a várudvarral összekötő falakról csak az alapzatuk kiszedése után támadt árok tanúskodik a kapunál, míg a kapunak átelleni oldalon a kiszedés által fellazított talaj a lehengerített kőanyaggal együtt lecsúszván, előtűnt a szikla, mely csak annyiban irányít, hogy az összekötő fal ennél kiebb esett. A sikátor és várbástya közti udvar térségét most hosszában 6—7 méter széles árok felezi, melyen keresztül, körülbelül ennek közepén, az útnak meghagyott 5 méter széles anyaszikla visz a vár bástyája alá. Ez az árok alighanem csak 1652 után vágatott, mikor a várnak nagy tatarozásához szükséges kőanyagot innen fejtették akár építésre, akár mészégetésre.

A bejárás az előudvarból a várudvarba nem egészen világos. Az előudvar kapujától a sziklahídon keresztül a bástya aljáig, odáig, hol a két udvar egymással vízszintes, legalább 6 métert emelkedik. Első tekintetre itt gyaníthatnók a várudvar kapunyilását. De az előudvar vizszintességét kétségkívül törmelék teszi s ezen törmeléken fölül a bástyafalnak folytatása még látszik, mely itt is úgy mint a további folytatásánál egyforma vastag. Ez az egyik körülmény, hozzá a várudvar bástyafalának nem ok nélküli szögletes, az előudvar összekötő falával való párhuzamos megtörése, s hogy ezen megtörési sarkon a toronyszerű fal vastagabb s hogy az összekötő fal felé nyilással bírt, mindez valószínűvé teszi, hogy a vastagabb fallal védelmezett, bevonható híddal megnehezített bejárás a bástyafal ezen sarkán, s ugyancsak ennek a földszintől 6 méter magasságnyira eső nyílásán volt. Hogy, az előudvarba betérve s itt a sziklahídon át a kapu fala felé visszakanyarodva, miként juthattak a hídra, azt tervezgetni lehet, de a rekonstruálásra nincs tényleges adat. A bástyasaroknak másik oldalán az előudvarra nyiló ablakából a hídra való feljárást akadályozhatták. A mint az ellenség a hídon keresztül a várudvarra belépett, mindjárt szemközt a várból 2 méter négyszögű tátongó ablak fenyegette. A várudvarnak 11 —16—24 méter közt váltakozó szélessége elég helyet hagyott katonai gyakorlatokra, középkorban szokásos tornajátékokra. A bástyafal 7—8 méter magas, 2 méter vastag s gyilokvedős volt, minek nyomát a várudvarnak déli oldala hosszán a várnak keleti sarka körül látni lehet. A várudvarnak négyszögű térségén emelkedik szabályos egyenközényben a vár, melynek hossza 51-76, szélessége 18’40, magassága 18 méter volt. Az északi hosszoldalon nyiló várkapu mellett egy 6,20×7,00 négyszögméteres torony őrködött kapuvédkép. Úgy Gesztes, mint Vitán várának homloka 21°, 5—8’ elhajlási szög alatt áll a délkörhöz. A 14 méter hosszú belső udvar a várat két egyenlőtlen részre osztá, melyek közül a nyugati, éppen úgy mint Vitánnál, majdnem kétszer akkora volt, mint a keleti. Különben mind a kettő kétemeletes torony volt, melyeket az egyenközénnyel párhuzamos közfal ketté szelt, s ez által az egész vár tulajdonkép négy osztályra fel volt négyelve. Az udvar hosszúsági vonala feloszlott két negyedes osztályra s a közfalra vagyis 5’90 X 2 + 2-20 = 14 méter. A milyen széles, olyan magas volt a vár t. i. a bolthajtásos pinczehelyiségek 6’40, a két mennyezetes emelet egyenkint 5”0, s az ormozat 2’0 összesen 18’40 méter.

A várkapu nagy homokkő koczkákból épült, lapos ívezetű nyílása 3,30 méter széles, kivül mélyedéses, belül fülkés volt. A mélyedésbe kívülről sarkonforduló vaspántos kapu illeszkedett, melyet összekapcsolva a belső tölgyfakapuval, se kiemelni, se betörni nem lehetett a falnyilásnak vastag közép- vagygáttagozata miatt. Az udvarról a vele vízszintes pinczehelyiségek mindegyikébe majd két méter magas l-80—1’50 méteres befelé szűkülő tetőirányos ajtó s ugyanolyan 0’85 x 60 négyszögméteres ablak volt. A gyönyörű boltozatok vékonyabb fajú téglából, kettős sorozattal, igen ellenállósak voltak. Egyik pinczének két harmadát most is borítja a boltozata. A pinczék istállók, eleség- és éléskamrák, szertárak voltak.

Az udvarról a nyugati torony elsőemeleti karzatára, úgy mint Vitánnál, kőlépcsőzet vezetett a közfalnak az udvarra kiszögellő sarkán. A karzatot szögletessé faragott hatalmas gyámkövek tartották az első emeleten, de a második emeleten gerendás karzat lehetett, mivel ott gyámkőnek nyoma nincs, csak lyukak jelölik köröskörül az udvarban a karzatok irányát. A közfal a földszinti helyiségeket egymástól teljesen elkülöníti. Az emeleteken a karzati közlekedésen kivül másik közlekedésnek is kellett lennie a tornyokon belül, mert erre mutat az, hogy a keleti toronyban a közfal a keleti szélességi oldal felé éppen annak egyetlen nagy ablaka közepére vág. Mindegyik osztálynak, mint lenn az udvarban, úgy az emeleteken is, külön bejárása s e mellett ablaka volt az udvarra is. Egyik ilyen ablak profilozott béléssel szép csúcsíves, lehet hogy az udvaron a többi ablak is ilyen volt.

Az emeletekre benyitva előszobába jutunk, melyből a vár hosszoldalaira egy-egy ablak nyilt, így a keleti toronynak homlokoldali osztályában a várkapu felé rézsut vágott akkora keskeny ablaka volt, hogy ember állhatott benne. Ez ablak fölött a szoba sarkába lapulva, kürtő könyökölt két gyámkövön, melyek egymást keresztezve a sarok két oldaláról kinyúltak. A veszprémmegyei Somló várban ilyen kürtőnek szerkezete jobban tanulmányozható. Itt a szobában tüzeltek, valószínűleg mivel konyha is volt. Az osztálynak a szoba melletti nagyobb része terem volt egy nagy ablakkal. A szomszédos emeleti osztály szintén előszobára és teremre volt beosztva, melyekből egy-egy ablak szolgált a déli hosszoldalra. Az előszoba ablaka erkélyes volt. Az előszobákból létrákon hágtak fel a második emeletre, melynek beosztása alig különbözött az első emeletétől, csak ablaka volt több, melyek tetőirányosak voltak.

A hosszú nyugati toronyosztályok is csak előszobákból és termekből álltak. A homlokoldali osztály előszobája a kapuvédős toronynyal egy nagy homorúan oldalozott nyílással volt kapcsolatos, melyből a kapu védelmére a toronyba szálltak. Mig ennek a toronynak sarkát a kapu felől a rézsútos ablak fedezte, addig az átellenes sarkot a torony mellett a teremből nyiló nagy ablak védelmezte. A homlokoldalon a vársarok védelmére még egy, a nyugoti zárfalon pedig két ablak volt a kapuk őrzésére. Egyik keskeny ablakból az előudvar kapuját tarthatta szemmel az őr, ki a lóczás ablakmélyedésben jobbra balra leülhetett. A másik széles nagy ablak az előudvarból a bástyán vele szemközt benyíló kaput őrizte és védelmezte. Ugyancsak a déli osztálynak terméből, s nem az előszobából, erkélyes ablak nyilt délnek. A női lakosztály ezen erkélyéről merengett Mária királyné a vár alatti völgyre. A hosszú toronynak második emeletéből itt nem maradt semmi, csak a homlokfalon látható itt-ott egy-egy düledező ablaknak lapos ívezete. Az ablakok különfélék voltak, nagyok, kisebbek, szélesek, keskenyek, rézsut vágott, homoruan kivájt, csúcsívesek, lapos ívezetüek vagy tetőirányosak. 

2) Véleményünk szerint a követ ekkor fejtették az előudvar árkából. Ha Vitán és Gesztes várakat egymással szépészetileg összehasonlítjuk, úgy Vitán körvonalainak töröttségénél, alakjának kitetsző formai változatosságánál fogva a szemnek tetszetősebb, mint Gesztesen az a megkövesült egyformaság, melynek nincs vonzó, lekötő pontja s azért fárasztó, visszatetsző, daczára hogy ennek az egyhangúságnak a különféle ablakok s a kapuvéd némi külsőséget kölcsönöznek. Ha azonban e két várat a technikai szempontból mérjük össze, akkor az anyagnak nagyobbmérvű és terjedelmesebb feldolgozásánál a mértani számítás pontossága, a munkának építészetileg tökélyesebb mivolta, kisebbmérvű műalaki kiállítása Gesztest helyezik Vitán fölé, mely szegényesen, kezdetlegesen épült. Itt sem az értelmi, sem a vagyoni képesség nem állott egyformán Gesztessel, hol értelem tervezett s gazdagság Csernó Geyza rajza a palotaépület belső udvarának keleti részéről épített. Vitánnak csekélyebb értékéből s Gesztesnek fejlettebb építészetéből következtetjük, hogy Gesztes Vitánnál fiatalabb, s hogy gazdagabb úr építtette.
Védelmi tekintetből is Gesztes erősebb volt Vitánnál. Ennek csak két kapuja volt, melyeken keresztül egy kanyarodással a várban volt az ellenség. Gesztesnek három udvara, három kapuja, egy felvonóhídja volt. Az ellenségnek az előudvar kapujától öt kanyarodást kellett merészlenie, ha a várba akart jutni, minden kanyarodásnál tátongós ablakok veszedelme fenyegette. Ortelius írja, hogy Gesztes, mely erdőborította magas hegyen fekszik, sokkal erősebb volt, mint Tata. Hogy Gesztesnek előudvara, s hogy ezen előudvaron keresztül volt a bejárás a várba, azt Birkensteinnak a XVII. század végén kiadott « Erzherzogliche Handgriffe des Zirkels » czímű művében látható gesztesi várképe tanúsítja, habár az különben látszattanilag hibás. Birkenstein felmérte és a képen feltüntette a várhegy kúpfelületét is, mely a mi felmérésünkkel egyezik.”

SOÓS ELEMÉR JEGYZETEI A GESZTESI VÁRRÓL (1900 KÖRÜL*)

Soós Elemér Gesztes váráról írt jegyzeteinek feldolgozásával a 2015. májusi Castrum Bene vándorgyűlést követően kezdtem el foglalkozni. A nyári időszakban a tervezett vártúrák mellett csak lépésben tudtam haladni a kézirattal. Volt azonban egy másik probléma is, amely lassította az anyag feldolgozását. A kézírás olvashatatlanabb részeit, némely alkalommal többször is ki kellett nagyítani, összehasonlítani a kézirat más szövegrészeivel, hogy kérdéses helyen a megfelelő szó kerüljön a megfelelő helyre. A szófordulatokat, a megfogalmazás beli kacskaringókat változatlanul hagytam. Tettem ezt azért, mert nézetem szerint a jegyzetek kiváló kordokumentumok. Egy lelkes amatőr várkutató anyagát mutatja be, hogyan látta a várat 123 évvel ezelőtt. A korszak a magyar fotózás és archeológia hőskora volt, olyan nevekkel, mint Rómer Flóris, Gerecze Péter, Müllner János, Dívald Károly, Myskovszky Viktor, vagy éppen jelen kézirat írója.  A jelentőségét a jegyzeteknek véleményem szerint az adhatja, hogy a 19. század ás 20. század fordulóján meglátogatott rom felépítéséről igyekszik a maga módján átfogó képet adni. A jegyzetek némely esetben elkülönülnek egymástól és sok esetben ismétlik önmagukat. A tudományos kutatás az elmúlt 100 év során felülírta a leírtakat,  viszont megkísérli bemutatni úgy a romot, ahogyan a turista házzá alakítása előtt kinézhetett a maga romlatlan valójában. A történeti forrásoknak igyekeztem utánanézni és ahol lehetett kommentárokkal kiegészíteni azokat. A Birckenstein féle rajz alapján megálmodni a várat utópia, viszont a felskiccel alaprajzot összevetni a leírtakkal, adhat némi támpontot Soós Elemér elképzelését illetően.

A kézirat végén a Forster központ Fotótárának interneten felelhető bemutató anyaga közül beillesztettem 4 képet Gesztes váráról a 19.-20. század fordulójáról, ahol a várrom még bolygatatlanul hirdette a régmúlt idők dicsőségét. 

OFK 2265

1231 és 1237-től keltezett rendeletében Csák Guedus vagy Guedek (?) helységet említ, melyet testvére Ugrin Forcos comes özvegyétől vett. Miután Forcos comes That (Dad) és Vanna (Pusztavám) helységeket is beírta, nem alaptalan azt állítani, hogy ez a Gudos vagy Guedek a mai Komárom megyei Gesztes, hol azonban a vár csak később épült.

Kozma és Csákvár felé hasadozó szorosok védelmére.

A feljárás kanyargó

Az utat a várárka (?) szinte megnehezítette

A várhegy kúpja majdnem fél hektár síkterület. Ezen helyezkedett el az előudvar, a várudvar, és a vár. A sík terület a vár körül felhasználtatott – körfallal lett körülvéve. A kúp sík felülete nyugati szélén lejtős térségbe végződik. Ezen áll az előudvar, melynek körfalalapzata  a lejtős térség szélén, a várfal sarkán, s a kapuhoz közeli részen még látható. Ezen várfalon belül egy másik párhuzamos falnak alapzata látszik. Ebben a sikátorban tanyázott az előudvar őrsége.

 Az előudvar térfogata   1050  (négyzet) méter 

A várudvar térfogata   2379 (négyzet) méter

A  vár                     995.784 (négyzet) méter

Összesen         4424.784 négyzetméter

(A térfogat és a terület fogalma itt felcserélésre került, de 4424,784 négyzetméter az valóban megközelítőleg 0,5 hektár amennyit a vár teljes területére taksált.  Az adatokat hogyan számította ki arra nincs utalás…-A térfogatnak más mértékegysége van- szerk.)

A körfal 7-8 méter magas és 2 méter vastag gyilokjárókkal volt megvédve (?) , aminek nyomai a várudvar déli old. hosszan vannak a kelet sarkáig körülláthatni. A vár hossza 51.76 (m) szélessége 18.40 (m) magassága 18 méter. A várudvar legvégén (?) emelkedik szabályos egyenlőségben a vár.

Az északi hosszoldalon nyíló várkapu mellett egy 6.20*7 négyzetméteres torony működött kapuvédként.

OFK 2266

A vár homlokát tagolta:

A belső udvar      11.48 méter

A baloldali torony   11.48 méter

A jobboldali torony    20 méter

Két körfal                 8.80

Az egész   51.76 hosszú

A (11.48) méter hosszú belső udvar a várat elbontja –

Amilyen széles oly magas volt a vár t.i. a bolthajtásos ……. 6.40  a két mennyezetes emelet 5.0 az orom 2.0 a ……. 18.170 méter

A várkapu nagy homokkő kockákkal épült, lapos szerkezetű nyílása 3.30 méter, kívül mélyedéses, belül fülkés volt.

A mélyedésbe kívülről sarkonforduló vaspántos kapu illeszkedett, mely … összekapcsolódott a belső tölgyfa kapuval, se kiemelni se betörni nem lehetett a falnyílásnak vastag  közép- vagy gáttagozata miatt.

A homokkő Sóskútról származtatik.  Gesztes vidékén nincs homokkő. A XVII. században Balogh Istvánnak ( 1624-ben Tata és Gesztes kapitánya)  kellett számolni Gesztes javításával . Mibe kerültek, mennyibe voltak ezek, nem tudni.

1652-ben a bástyafal  11 öl hosszúságban, és 4 öl magasságban beszakadt, és a kapu is rozoga állapotba került, ennek kijavítása 44 köböl körfalazásért számított 276 forint.  Az ácsoknak 140 forint, és a fuvarosoknak, napszámosoknak járó napi díj lett fizetve. A várnak három kapuja, 3 udvara s felvonó hídja volt. Az ellenségnek az előudvar kapujától 5 kanyarulatot kellett tenni míg a várba juthatott, Minden kanyarulatnál a tátongó ablakok veszedelme fenyegette.  Ortelics (?) pedig kiemeli Gesztes erősségét amelyet Tata fölé helyez.

OFK 2268

„Ertz-Herzogliche/ Handgriffe/ BEMUTATOTT Gesztes vára csak annyiban vehető tekintetbe, amennyiben felmérése után készült kúpfelülete a ……..  …………. által felmért alaprajzának a körvonalaival egyezik.

Tartozékai …. Veszprém megye 3, Esztergom megye 8, Győr  m. 12, Fejér m. 28, Komárom vm. közel 51 helység több vámmal.

Királyaink közül többen tartózkodtak a várban.

1388 k. – Zsigmond király október 24.-én itt adta ki adomány levelét Ramacka Péternek, mellyel egyidőben a jogbitorló chaktorni nemeseket a hatalom fölötti királyi jogtól eltiltja. Fejér D. X. 447.449

1435k – Albert herceg

1495 szeptember 21. – I(?) Ulászló kir. vadászattal töltötték itt idejüket.  Fejér D. X  453.

Várnagyai:

Chori Nagy Tamás – 1330-1355

Silstrang – 1417

Lacha (?) – 1447

Radics vajda – 1588

Balogh István – 1624

…….. Mihály – 1635

1410-1417 – Hohenzollern Frigyes bírta a várat uradalmastól Vitámmal együtt zálogban.

1558-1559 – Dívan Oszmán aga mint parancsnok 35 emberrel  (Defterek II. 222)

1568-1569 – Musztafírek (gyalogság) és topcsik (tüzérség) 49 ember

1588  – 60 gyalog

1588 k – A vár Radics vajda (ismerte a vidéket-200 emberrel)parancsa alatt maradt. Éjfél előtt egész csendben a vár alá húzódtak. A gyal. Radics vajda vezetése alatt tüstént megrohamozta a kapukat. Míg a törökök felriadtak, mielőtt az ágyúikat elsüthették volna, az udvarok be voltak véve, az ostrom a kapu előtt tombolt. Létrát támasztottak a falnak, csákányok —- kövek repültek az ablakokból védekező törökökre, a vaskapu recsegett a faltörések ütései alatt, de nem engedett.  A végén a török ….. megadta magát. A következő feltételekkel:

I.                 A mozsarak és (muníció)lőporés egyéb védelmi szerek a várban maradnak.

II.               Az őrség  karddal, puskával minden podgyászával elvonulhat ahová akar. (Budára távoztak)

OFK2269

A Komárom vármegyei Gesztes helynevét okleveleinkben mint Geztesh, Gesztus, Gesthes, Kezthes (Fejér M. IV./I.

Anjou K. Okl. t. II/541. és 587. III.6  és 174.11) , német íróknál Göstessh néven fordul elő.

Csák 1231 és 1237-ből fennmaradt végrendeletében  Guedus vagy Guedesh helységet említ, (l. Fejér M. III/2. l 227.230 , Hazai okmt.  I.16.l) melyet Ugrin Forcos comes özvegyétől megvett.  . Miután Forcos comes That (Dad) és Vanna (Pusztavám) helységeket is beírta, valószínűleg Guedus vagy Guedesh  a mai Komárom vármegyei Gesztes, hol azonban a vár Csák végrendelete után jóval később épült, mivel várnagyjáról , CSÓRI Nagy Tamásról, ki egy személyben Csókakőnek is várnagyja, éppen egy század múlva van szó.

Gesztes homlokával északra néz.  A hegylánczból kitolt Katócz (Gadócz) és a Nagy Somló gerinczei által képzett Hosszú h. (464 m) elválasztja Vitám  várától. Két hegyszoros közé ékelt (Mészáros h. 382 és Veres h. 418 csúcsok közt) 404 méter magas kúpon áll, honnan az északra nyúló völgykatlanban fekvő Gesztes községet századokig őrizte, és a Kozma felé délkeletre, és a Csákvár felé délnyugatra hasadó szorosokat védte. Csigavonalú várútja a Gesztes déli faluvégétől  a váralját nyugatról szegélyező szorosból a várhegy déli hosszoldalán fel a keleti oldalt is megkerülve, az északi hossz oldalához ér, hol a várbástya előtt elhaladva az előudvar kapujához jut.

Ez az út, melyet a várárok megnehezített, a vár aljától egészen a kapuig a várból megvédhető volt. A várhegy kúpja majdnem fél hektár… sík terület. Ezen helyezkedett el az előudvar, a vár udvara, és a vár. Ma a várhegy keleti oldaláról kényelmes út vezet a vár homloka elé a várudvarra. Az előudvar nyomait ma csak a gondos körültekintés és tapasztalati ismeret találja meg. A sík felület szegélyét  sziklába ágyalt hatalmas körfal kerítette be, nehogy az ellenség könnyen a várnak megkerülése nélkül  a kapuhoz juthasson, és hogy a hegy kúpon üresen maradjon az a sík felület, amelyen az előudvar a várudvarhoz támaszkodott. A síkfelületet vagyis a hegy fenlapját körülbástyázták, hogy az ellenség sehol lábát meg ne vethesse.

A hegy síkfelülete nyugati szélén lejtősen végződik, amelyen az előudvar állott, s melynek bástya alapfalai a lejtős térség szélén, a várfal sarkán és a kapuhoz közeli részén 1899-ben még látható volt.  Ezen várfalon belül egy másikpárhuzamos falnak alapjai is még voltak.     Ez képezte azt a védfolyósót, mely hivatva volt a kaput megvédeni.

A sikátort a várudvarral összekötő falakról a kapunál csak az alapzatuk kiszedése után támadt árok tanúskodik, míg a kapunak átelleni oldalán a kiszedés által fellazított talaj a lehengerített kőanyaggal együtt lecsúszott, a szikla eltűnt, mely csupán annyiban irányít, hogy az összekötő fal  ennél kiljebb esett.

A védfolyosó és a várbástya közti udvar térségét most hosszában 6-7 méter széles árok felezi,  melyen keresztűl, annak közepén az útnak meghagyott 5 méter széles szikla visz a vár bástyája alá. Ez az árok alighanem 1652 után vágatott, mikor a várnak nagy tatarozásra volt szüksége. Az anyagot innen fejtették akár az építésre, akár a mészégetésre. Az előudvar kapujától a sziklahídon keresztül a bástya aljáig – odáig, hol a két udvar egymással érintkezik, legalább 6 métert emelkedik. Az a körülmény, hogy a bástyafal nem ok nélkül szögletes, és hogy a megtörési sarkon a torony szerű fal vastagabb, valamint hogy az összekötő fal felé nyúlással bír – valószínűvé teszi, hogy a vastagabb fallal szerelt felvonható-híddal megnehezített bejárás a bástyafal ezen sarkán és a földszinttől 6 méter magasságnyira eső nyílásán volt.

A bástyasaroknak másik oldalán az előudvarra nyíló ablakból a hídra való feljutást meg lehetett akadályozni. Amint az ellenség a várudvarra lépett, szemközt a várból 2 méter négyszög nyílású védő ablak, vagy talán erkély fenyegette.

A várudvarnak szélessége 11-16-24 méter közt váltakozó, elég tág a középkorban szokásos tornajátékokra és fegyvergyakorlatokra.  A bástyafal 2 méter vastag, 7-8 méter magas, és kikönyöklő favédő folyosókkal volt az emeleten felszerelve, miről a vár déli oldalának hosszán, a várnak keleti sarkán körül a nyomok tanúskodnak.

A várudvar négyszögű térségén emelkedtek szabályos egyenesszögben a vár épületei; hossza  51.76, szélessége 18.40, és magassága 18 méter volt. Az épület északi hosszoldalán 6.20-7.00 méteres torony őrködött, kapuvédként.

A 14 méter hosszú belső udvar a várat az udvar két egyenlőtlen részre osztotta, a nyugati majdnem kétszer akkora, mint a keleti. Az udvarból a nyugati torony első emeleti karzatára kő lépcső vezetett, a körfalnak udvarra kiszögellő sarkán. A karzatot szögletessé faragott hatalmas gyámkövek tartották az első emeleten, de a másik emeleten gerendás karzat volt, miről a gerenda ágyak lyukai jelzik az udvarban a karzat irányát.

A körfal a földszinti helységeket egymástól teljesen elkülöníti.

OFK 2271

Gesztesnek 3 udvara, és 3 kapuja és egy felvonó-hídja volt. Az ellenségnek az előudvar kapujától 5 kanyarodást kellett végrehajtani, hogy a várba bejusson. Minden kanyarodásnál a védő ablakok fenyegették. Hogy ezen előudvaron át volt a főbejárat, az egy (XVII. század-1631. évi) rajz tanúsítja, habár az láttanilag hibás, melyen a kúpfelülete a Cserő mérnök felvételével egyezik. (lásd Arch. Értesítő XII. kötet 136 és 141. old.)

Gesztes kezdettől fogva királyi vár volt terjedelmes tartozékokkal. Esztergom vármegyében-1, Győr-3, Fejér -12,

Komárom-28, összesen 37 (szerintem ez 44-szerk.) község több vámmal. Legtöbb Komárom vármegyében, és így nagyon természetes, hogy egyik járása tőle kölcsönözte nevét.

Uralkodóink közül többen tartózkodtak Gesztesnek várában. Zsigmond király 1388 október 24.-én  itt adta ki azt az oklevelet, amellyel a Latorcza feletti jogot birtokló chaktorni nemeseknek ezt a hitvallást megtiltja, s a jogot Ramacka Péterre ruházza. (Fejér D. X. 447-449)

Hat nappal később Mária királyné királyi kézirattal a két Forgách testvért, Pétert és Jánost meghívja. (l. Fejér D. u.o  414-148 oldalakon)

Albert herceg 1435-ben, és 1495 szeptember 21-től október 4-ig Ulászló király vadászott és madarászott. (Fejér D. 459 u.o.) és Engel:   Geschichte des Ungarischen Reiches ..Magy kir. hadjárat , utazás és tartózkodási helyei

(A forrás megnevezése teljes formában –  Geschichte des Ungarischen Reiches und seiner Nebenländer, 42. kötet;49. kötet –1798  szerző: Johann Christian “von” Engel- a szerk.)

Ferkát basa békeszegéssel vádolta Ernő herceget (1588) és dühösen követelte a vár visszaadását, ami meg is történt, bár a királyiak azt nem ágyúkkal, és így nem jogtalanul vették be. (A forrás megnevezése teljes formában-Roka. Kriegs, und FriedensA Geschichte der Krone Hungarns, und der Ottomanischen Pforte. Ofen 1785. 8. Djecsy.-a szerk) (A szerző Johann Baptista Roda a könyv eredeti címoldalán – a szerk.)

1652-ben a vár bástyafala volt csak ledőlve de a vár még állott. A Birckenstein féle metszeten rablónak lovazását látni, aminek magyarázatát Fromaz (Fumée-a szerk.)  adja. A vértesben rabló dunai hajósok egyike, kik nyers, izmos, minden gonoszságra rátermett parasztok voltak. Salm Miklós idejében karóba került.

(Histoire générale des troubles de Hongrie et Transilvanie – Szerző: Martin Fumée 1608 – a szerk.)

(Histoire des Troubles de Hongrie: Depuis 1684. jusques 1686. Tome Troisieme-a szerk)

OFK 2272

Gesztes

A két fal közti sikátor (zwinger) –ban tanyázott a vár őrsége.  Az előudvar (sikátorról) –ról valószínűleg felvonóhídon történt a közlekedés- egy jelenleg 6 m magasságban látható nyíláson át. A vár 7-8 méter magas, s 2 m vastag  gyilokvédős folyosókkal ellátott  14-24 méter széles udvar közepén emelkedett ………., melynek hossza kelet-nyugati irányba 52-szélessége és magassága 18 mét. volt.

Az északi hosszoldalon nyíló várkaput a mellette levő 7 méter átmérőjű négyszög öregtorony védte. A várat a 14 méter hosszú és 11 méter széles belső udvar két részre osztotta, a nyugati (torony) jóval nagyobb, mint a keleti, mindkettő kétemeletes, és körfal szelte ketté. Az udvarról a nyugati torony első emeleti gyámköves karzatáról kőlépcső vezetett fel, az emeleti előszobákból azonban létrákról kellett felhágni az emeletre.  A tornyok összekötő falai a második emeleten felül egészen az oromzatig emelkedtek, és így a várat óriási kőkockává tömörítették, mely nagy faragott kövekből épült, négy éles sarok közé szorítva.

Arch. Közl.  XXII. 1899

Gesztes építészeti szempontból tökéletesebb Vitánynál, hihetőleg gazdagabb úr építette, védelmi szempontból is erősebb volt. A Csák nembeli Trencséni ág ősi jószágai közé számítják, tehát már a XIII. században épült. Komárom megyében melynek egyik járása tőle nyerte nevét.

1330 A Csór nembeli Tamás a várnagya midőn Kezthesnek hívják. (Cs. III. 486)

1385 Változik neve Geztus, Geszthes, Geszthes-re, s mint ilyen :  1387-ben, 1417, 1426-ban a királyé.

…..Rozgonyi Istvánnak adta zálogba, kinek kezén 1437-ben látjuk……

1458-ban Mátyás király is elismerte…

1444-1446 a Rozgonyiaké, de azért 1444-1445 és 1446 végén Újlaki Miklós mondja magáénak; 1444 benne is lakott a várban.

1460-ban aztán Rozgonyi János királyi tárnokmester és fia István s annak tesvérei Rajnald Os….. Újlaki Miklósra ruházták a várban és tartozékaiban szerzett összes örök jogukat.

1464-ben még mindég jogot tartanak rá a Rozgonyiak Újlakival szemben.

1465-ben már az Újlakiak birtokai közt sorolják föl Veszprém megyében.

1492-ben Fejér megyéhez számítják.

Tartozékai: 1440-1446-ban Csákvár. Árki. Dobos helységek Fejér megyében. Gerencsér. (?-ez nem jó adat-szerk.) Hosszú és Egyházas-Váma Fejér vagy Komárom megyében. Sári-Sáp Esztergom megyében. Bőny, Pázmán, Szt. Vid helys. vámja Győrben.

1460-ban ugyanezek és Szt. Mihály és Vígmán kivételével. Veszprém megy. Dudar és vám (Cs. III. 486)

1566-ban a török hatalmába került várat a királyiak ismét visszafoglalták, de kevéssel utóbb ismét török kézre került.

1588 körül Gregoróczy Vincze győri és Huszár Péter pápai parancsnokok saját őrségükből 2000 főnyi hadat összeállítván a Vértesben portyáztak és november 9.-én Radics volt gesztesi várkatona ügyes vezetése alatt éjnek idején rajta ütöttek Gesztes várán. 60 főnyi török őrség heves ostrom után szabad elvonulás biztosítása mellett feladta a várad, de Ferkad (Ferkát ?) basa követelése folytán Ernő főherceg (től) ismét visszatért török kézre,kitől Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf  1598 tavaszán hamarosan vissza szerezte.

1605 A vár ekkor még védhető állapotban volt, őrsége ekkor Bocskay Istvánhoz pártolt.

ifj. Fidrich Tibor

*Soós Elemér rajzai egy-az egyben Könyöki vázlatait utánozzák, a leírás pedig Nácz József leírásának szinte szó szerinti másolata, ezért, mint külön felmérést nem tudjuk értelmezni – a Szerk.

forrás: varvadasz.bloglap.hu 

CSÁNYI KÁROLY ÉS LUX GÉZA FELMÉRÉSE (1942)

A két világháború között Csányi Károly és Lux Géza műegyetemi Középkori Építészeti Tanszék tanárainak vezetésével folytak hallgatói felmérések. Ezeknek célja az oktatás mellett a még fellelhető középkori műemlékek inventarizációja, dokumentálása volt. A hallgatók által készített rajzokhoz Lux és Csányi építéstörténeti tanulmányt írt, amiket rendszeresen a Technika című folyóirat hasábjain publikáltak. Az Építéstörténeti Rajztárban ezekhez a cikkekhez tisztázott rajzok lelhetők fel, továbbá több későbbi hallgatói terv is ezekre a felmérésekre épült. A korábbi évtizedekhez hasonlóan, a Lux és Csányi által vezetett felmérési gyakorlatok anyagát a későbbiekben szintén hallgatói tervek formájában hasznosították az oktatásban. A két világháború közötti oktatógeneráció tehát nagy arányban építették be tanrendjükbe a történeti épületek felmérését, ami számukra is leginkább a helyreállítások, műemléki tervek előkészítését jelentette.

A Gesztesi várnál tett megfigyelések eredményeit – bőséges dokumentációs anyaggal – 1942-ben tették közzé. Ők – miközben az írott források vonatkozásában Nácz említett munkájára támaszkodtak –, a várban jelentős számban megfigyelhető épületfaragványok korhatározását is megkísérelték, a 14. század végére, Zsigmond korára helyezve döntő többségüket:

„A gesztesi vár magvát a hossznégyszögű, meglehetős szabályos alaprajzi beosztású tömb alkotja, amelynek romjai helyenként még elérik az eredeti, I. emeleti párkány magasságot és sok érdekes ablak- és ajtókeretet őriztek meg a fejlett gótika korából, a XIV. század végéről. E megállapítással bízvást arra következtethetünk, hogy a vár javarésze Zsigmond király idejében készült. A várnégyszög zárt tömbje közül külső védfalak omladoznak, de ezek irányát – nemhogy alaprajzát – alig lehet meghatározni, annyira az alapszintig elpusztultak már. Épp ezért a vár teljes és megbízható alaprajzát csak ásatásokkal lehetne elkészíteni. Addig azonban meg kell elégednünk a látható és nagyjából felismerhető részek feltüntetésével. Nácz József még látta a vár délnyugati részén a várkapu omladékát, ahonnan zwingerszerű sikátorok és elővédműrendszereken át lehetett, megkerülve a lakótömb oldalait, a főbejárathoz jutni. A főbejárat a lakótömb északi oldalán található, a képzeletbeli középtengelytől meglehetősen keletre eltolódva, közelében jobboldalon toronyomladék falcsorbái mutatkoznak. A tornyot nyilván a kapunyílás védelmére építették, formáját egyáltalán nem ismerjük, négyszögletes alaprajzát is csak sejteni lehet. Déli oldalával a lakótömb északi falára támaszkodott. A kapunyílás a középkori felvonóhidas típus jellegzetes képviselője, kifelé négyszögletes, a falsíkba bemélyített, befelé íves, faragottkő kerettel. A kapu külső négyszögletes részébe simult bele felhúzott állapotában a vonóhíd faszerkezete.