Az ásatásra – a KÖH tervtárában rendelkezésre álló tudományos dokumentációk szerint – három szakaszban, 1960 szeptemberében, 1961. május 15. és szeptember 1 között, s végül 1962. október 22-től november 13-ig került sor az OMF régésze, G. Sándor Mária vezetésével. A feltárásról ennek megfelelően három külön (jelentésből, kutatási naplóból, rajzokból és fényképtáblákból álló) dokumentáció készült, valamint egy, a munkát lezáró szöveges értékelés. Ugyanakkor teljességre törekvő összevont kutatási alaprajz nem készült, az egyes publikációkban is csak a feltárt s egyúttal periodizált falakat s – az 1960. évi geodéziai felmérésből átvett, feltételezett külső falvonulatot is feltüntető – alaprajzot találjuk meg.
Az alig néhány hetes, első, 1960. évi ásatás kutatóárkait még csupán vázlatosan tüntették fel a VÁTI előzőekben elemzett, 1:50 léptékű földszinti felmérésén. Ekkor a munkák egyrészt a belső terek törmeléktől való kitisztítására irányultak, mely nem annyira a keleti oldalon, hanem főleg az északnyugati térben jelentett hatalmas munkát, ahonnan a beszakadt dongaboltozat válláig terjedő, többméteres törmeléket kellett eltermelni. Különösebb rétegződés nem volt megfigyelhető, a természetes sziklán vékony, döngölt földréteg alkotta a járószintet. Különösen sok gótikus építészeti töredék került elő a törmelékből. A másik fő feladat a kapu előtti terület feltárásának megkezése volt. Itt az egyik árokban előkerült a belső farkasvermes kapuelőépítmény nyugati része, egy felvonóhíd perselyköveivel, valamint alatta a vasszerkezet (lánc) maradványaival. A falba egy feltehetően a majki premontrei kolostorból származó – pillérfejezet volt beépítve, a több méter vastag pusztulási és omlási réteg vegyes, középkori és kora újkori leletanyagot szolgáltatott. Ettől tovább nyugat felé egy további, a vár északi külső falára merőleges árokkal egy lőréses kazamatasort vágtak át. Megkezdték a csonkjaiban álló északi kiugró torony alaprajzának tisztázását is.
A feltárás legjelentősebb részére azután 1961 nyarán került sor. Az elvégzett munkáról már részletes ásatási alaprajz tájékoztat bennünket. Ekkor a várbelsőben egyrészt folytatták az északnyugati tér betöltésének kitermelését, másrészt az udvaron nyitott -kutatóblokkokkal megallapították, hogy a lépcsőt alátámasztó pillér – annak ellenére, hogy kissé takarja az itteni gótikus ablakkereteket, sőt, felül egy konzolt is magába foglalhatott – egyidős a nyugati homlokzati fallal. A legjelentősebb ásatási munkát azonban az északi homlokzat előtti, mintegy 10 m széles sávban végezték. Keleten feltárták az itt állt építményrendszer záródását, előtte a török foglalás idejére helyezhető kemencéket illetve téglás-paticsos épitménymaradványokat találtak. Nyugat felé teljesen feltárták az előző évben megtalált kazamata a három, összesen őtlőréses, eredetileg boltozott lőállása maradványát, melyek a kapuelőépítmény és a kiugró északi torony sarka közötti területet foglalták el.
Ezeket a délre fekvő, a falon megmaradt téglaboltváll tanusága szerint egykor boltozott térből lehetett megközelíteni, melyet az eredetileg meredeken ereszkedő sziklafelszín faszenes-téglás, törökkori(?) feltöltésével alakítottak ki. A felső, habarcsos omladékrétegből — a kiugró torony keleti fala előtt — számos gótikus nyíláskeret került elő , melyek minden bizonnyal egy itteni emeleti ablakból származtak. Sor került a torony teljes feltárására is, nyugati falában egy újabb felvonóhíd perselyköveit s előtte egy farkasverem falait találták meg. Bár e torony keleti és nyugati falának földszinti — s ugyanúgy ekkor még megvolt — emeleti nyílásai nem tűnnek teljesen tisztázottnak, az alapozások megfigyeléséből arra következtettek, hogy a kiugró építmény együtt épült a belső várfalakkal. Északi fala azonban ismeretlen magasságban tovább futott nyugat felé — a kutatási dokumentációk rajzain mintegy csak támpillérként, de az említett periodizációs alaprajzon már teljes — feltárt — hosszúságában.
Magában a négyzetes toronybelsőben és az északi fala előtt is törökkori kályhaépítmények kerültek elő, sőt az utóbbi pusztulási rétegéből nagyszámú 17. századi edény is. Ez utóbbi részen az ásatás során elérték a középkori rétegeket is, melyekből 14-15. századra helyezett kerámia — köztük kályhacsempe — valamint egy közelebbről ismeretlen (s a toronyban feltételezett kápolnához kötött) vakmérműves kőfaragvány is előkerült.
E rétegek észak felé való követésére, azaz az ásatási terület bővítésére azonban már nem volt mód. A torony nyugati farkasvermét is vastag törmelék töltötte ki, itt a magasra emelkedő sziklán lassan „elfogytak” nyugat felé a további falmaradványok, azaz korábbi pusztulás áldozatai lettek.
A nyugati falra merőleges, 8 m hosszú kutatóárokban csak feltöltési rétegeket találtak a mészkősziklán, s ez mutatkozott a déli fal nyugat oldala előtt vizsgált 7 m széles sávban is. Itt a homlokzat tengelyében egy négyzetes torony több méter magas falait tárták fel a vastag omlásréteg alatt, belsejében lesározott török padozattal, falsíkjain tapasztással. Tovább keletre illetve a keleti fal előtt — utóbbi helyen csak egy alig 2 m széles sávban kutathattak — további török kemencék és tűzhelyek kerültek elő. Az erősen átégett, agyagos pusztulási rétegek mindegyik oldalon túlnyúltak a külső várfal irányába a kutatott maximum 10 m széles területen. Magát a külső falat csak északkeleten sikerült meghatározni két kisebb kutatóblokkal.
1962-ben már csak arra volt G. Sándor Máriának lehetősége, hogy az előző évi ásatási területek összebontásával teljesen feltárja a várkapu előtt, a kiugró északi toronyig húzódó erődítményt. Ennek során kibonthatta magát a belső farkasvermet, melyből inkább már 16-17 századi leletanyag került elő. Kiderült, hogy az utóbbi építmény és a torony közötti teret egy ferde fal osztja meg, s tőle nyugatra igencsak változatos — de nem elemzett — rétegsor volt megfigyelhető. A legjelentősebb eredmény azonban a kazamata újabb két, a kapu keleti oldalán nyíló folyosón át megközelíthető lőállásának feltárása volt, mellyel így teljessé vált az erősség középkori kapujához később emelt elővédművének rendszere. E kazamatarendszer falaiban számos, másodlagosan felhasznált gótikus követfigyelhettek meg. Ez, továbbá a kutató más megfigyelései azonban nem bizonyítják egyértelműen, hogy építésére feltétlenül a 16. század második felében — tehát a vár törökök általi birtoklása idején — kerülhetett csak sor, igaz, ez nem is cáfolható. Az ásatási dokumentáció jelenlegi feldolgozottsági fokán mindenesetre nem zárható még ki az sem, hogy korábban, a mohácsi csata utáni évtizedekben emelték.
Értékelve az ásató legfontosabb megállapításait, kétségkívül logikus az északi bejárati rendszer folyamatos továbbépítésére vonatkozó elképzelés, azonban a dokumentált falcsatlakozások — ez adódhat grafikai problémákból is — nem támasztják mindenben alá. Nem világos a középkorinak tartott északi torony alsó szintjén utólagosan (?) kialakított két kapu, egyáltalában az itt az északi fal előtt végigvezetett kései út, különös tekintettel a kapuelőépítmény és az északi torony között megfigyelt törökkori dongaboltvállra. Mindez még további elemzéseket kíván, azt azonban, hogy a déli falhoz csatlakozó másik, négyzetes torony törökkori lenne, semmiképp nem tartjuk valószínűnek, bár a jellegzetes vékony, habarccsal vastagon fugázott falazatok — a kapu feletti két lőréses őrfülke illetve az előbb említett északi, külső boltváll esetében — jelentősebb török éptkezéseket is elképzelhetővé tesznek.
Bizonyos ugyanakkor, hogy a téglalap alaprajzú belsővár és a feltáratlan, ezért részleteiben még ismeretlen külső falak közötti területen — falszorosban — a vár török foglalása idején, a többi, magyar hódoltságbeli erősséghez hasonlóan falusias jellegű, fából-téglából-paticsból épített házak és kemencék állhattak. E külsővár vagy falszoros külső sávjának, valamint magának a várfalnak és keleti — a felvezető út építése miatt ma már részben látható — kaputoronynak a teljes feltárása a gesztesi vár építéstörténetének megismerése és teljesértékű műemléki bemutatása érdekekében rendkivül fontos feladat. Hasonló, nem kevésbé fontos tennivaló lenne a gazdag leletanyag feldolgozása és közzététele is.„A belső vár szabályos téglalap alaprajzú, melynek külső falai nagyrészt a második emelet ablakkönyöklőinek magasságában állanak. A vár É-i homlokzatán van a kapubejárat — mely félköríves záródású, és egyszerű élszedéssel díszített. A kapuhoz tartozó felvonóhíd mindkét kő csapágya ma is teljes épségben megvan, s a kapu külső oldalán a felvonóhíd láncának helye is megfigyelhető. A kapun keresztül a zárt udvarba jutunk, amely az épületet egy hosszabb nyugati és egy rövidebb keleti traktusra osztja. Mindkét szárnyban a földszinten két-két helyiség van, 16. századi kerámiaedény a kutatóárokban Feltehetően a majki premontrei vagy a vértesszentkereszti kolostorból származó pillérfejezet Az É-Ny-i földszinti helyiség bontás közben 14-15. századi kerámiák melyekben a dongaboltozat maradványa figyelhető meg. A K-i oldalon a két földszinti helyiség ajtajának keretkövei hiányoztak. A helyiségekben legújabbkori feltöltés volt. A Ny-i oldalon a D-i helyiség bejáratának eredeti gótikus keretkövei megvannak, és a dongaboltozat egy része is. Ezt a helyiséget is 1932-ben turistaháznak használták fel. Az É-i helyiség bejáratának kőkeretei hiányoztak. A helyiségben több méter magas betöltés volt. A földszinti udvari homlokzatot az ajtókeretek vállköveinek magasságában induló keskeny oldalára állított téglalap alakú egy-egy élszedett keretezésű ablak töri át. A két ablak között kőtámpillér van, mely kissé ráfekszik az ablakok keretköveire. A D-i helyiség bejárata felett ugyancsak kisablak figyelhető meg. Az I. emeletre szabadonálló lépcsőn keresztül lehetett feljutni, melynek pihenője az említett támpilléren nyugodott. A lépcső, megfigyeléseink szerint, a DNy-i oldalról indult el. Az udvar első emeleti szintjén a három oldalon körbefutó kő konzolsort figyelhetünk meg, mely az elpusztult függőfolyosó maradványa. A függőfolyosóról nyílottak az első emeleti helyiségek. Az első emelet K-i homlokzatán a földszinti ajtó tengelyének irányában csúcsíves záródású, élszedéses kőkeretes ajtó van. E bejárati ajtótól jobbra, annak vállmagasságában egy ugyancsak élszedett kőkeretes kisméretű ablaknyílás van. Az emeleti DK-i helyiség ajtajának csak helye van meg. Sajnos a Ny-i oldal emeleti helyiségeinek udvari nyílászárói mind hiányoznak. A kapu fölötti részen egy-egy keskeny lőréssel áttört török falifülke látható. Az É-i homlokzaton az első emeleti szinten több különböző profilú gótikus ablakkeret maradt fenn, némelyikük csaknem teljes épségben. Ugyancsak a Ny-i homlokzaton egy ablak maradványa figyelhető meg, valamint a D-i homlokzat K-i végében egy zárt erkély konzoljának csonkjait és a kijárat kőkeretes ajtaját találjuk. Több helyen a második emelet ablakainak könyöklői is megfigyelhetők. Sajnos a második emeletről többet nem ismerünk. A kaputól Ny-felé a homlokzathoz egy négyzet alaprajzú torony csatlakozik, melynek K-i fala az első emelet magasságáig az ásatás előtt is látható volt. A belső várat a kaputól eltekintve többméteres feltöltés övezte. A vár körül a hegykúp vonulatához alkalmazkodó körítőfal húzódik. E fal a Ny-i oldalon áll a legnagyobb magasságban. A Ny-i oldalon az alsó szinten még egy elővédmű nyoma is megfigyelhető. Az ásatást 1960-ban kezdtük meg, majd 1961—1962- ben folytattuk. A belső várban, ahol ez még lehetséges volt, tisztáztuk a szinteket. Sajnos a K-i helyiségekben eredeti padlószintet vagy küszöbkövet nem találtunk. Egyedül a DNy-i helyiség eredeti kőkeretes ajtaja és küszöbköve maradt fenn „in situ”, ami megadta az udvar és a padlószintek egymáshoz való viszonyát. Bolygatatlan betöltést egyedül az ÉNy-i helyiségekben találtunk, mely az első emelet magasságáig emelkedett. Innen nagy számban kerültek elő gótikus nyílászáró szerkezetek keretkövei, melyek nemcsak az első, de a második emelet pusztulásából is származhatnak. Ebből a feltöltésből igen kevés leletanyag került elő, és az is XVI. századi kerámia volt. Az udvarban kisebb kutatásokat végeztünk, melynek során tisztáztuk a lépcső alapozásának, valamint indításának helyét, és a Ny-i homlokzathoz támaszkodó támpillérnek az udvari fallal egyidőben történő építését. A kapubejárat előtt végzett kutatással először a kapu szintjét tisztáztuk, majd annak rendszerét. A kapu felvonóhidas volt, a felvonóhíd tengelyének a perselyköve lerézsűzött. Külső síkja elé szabálytalan négyszög alakú farkasverem zárófalai támaszkodnak. A farkasverem feltárása során nagyszámú kő ágyúgolyó, XVI. századi kerámia, valamint egy szakállas puska került elő. A kapu előtti farkasverem Ny-i zárófalában megfigyelhető ugyancsak két perselykő, a tengely vasalásának és a felvonóhíd láncainak maradványával. Ez arra enged következtetni, hogy Ny-i irányban egy másik farkasverem volt. Ebben a falban egy másodlagosan felhasznált román kori pillérfő volt befalazva. A farkasverem É—D-i irányú Ny-i zárófalát is feltártuk, melynek betöltéséből egy gótikus keretkő ívrészlete került elő. Találtunk oroszlánt ábrázoló gótikus kályhacsempe töredéket, ezen kívül kis töredékénél fogva meg nem határozható címeres kályhacsempe maradványát. Mindezekkel együtt XVI. századi nagyrészt mázatlan kerámiatöredékek kerültek elő. A farkasverem Ny-i fala és a már említett torony K-i zárófala közötti térségben a vár homlokzata elé kiülő sziklán tüzelési nyomokat figyelhettünk meg, valamint igen nagy számban XVI. századi edénytöredékeket találtunk. A torony feltárása során több gótikus keretkő, valamint egy háromkaréjos faragott kő került elő. A lesározott későbbi járószinten az É-i sarokban török kályha alapjait tártuk fel. A torony Ny-i zárófalában, részben a vár homlokzatába beépített kőperselyt figyelhetünk meg. Az É-i perselykő egy másodlagosan felhasznált gótikus tagozott kőből készült. A torony ezen oldalának bejáratánál egy utólagosan felfalazott nyílás figyelhető meg. A farkasverem K-i, valamint É-i falán vakolt és meszelt falfelület figyelhető meg, mely arra enged következtetni, hogy korábban az helyiség volt. Ny felé tovább haladva egy újabb helyiséget találunk, melynek Ny-i zárófalában ma már meg nem állapítható rendeltetésű nyílásmaradvány látható. A helyiségsor NY-i zárófala egészen a vár Ny-i sarkáig terjed. É—D irányú zárófalának helyét a feltáráskor már csak a természetes sziklára tapadt habarcsmaradványok jelezték. Az említett torony ÉK-i sarkához K-i irányban kazamatasor csatlakozik. A kazamata Ny-i falát a torony falába vágták bele és a lőréssor Ny-i oldalához épített háromlépcsős lejáratnak harmadik lépcsőfokaként a torony alapfalát használták fel. Folyosóval összekötött kis, eredetileg dongaboltozattal fedett három kilövő nyílású helyiséget tártunk itt fel, amely K-i irányban egy kettős kazamatából álló védművel folytatódik, melynek bejárata folyosószerűen kialakított. A két kis, mindössze egy-egy É-i irányba néző lőréssel áttört fülkét egy keskeny, eredetileg szintén boltozott folyosó köti össze. A Ny-i sarok-kazamatához hasonló rendszerű erődítményrészlet zárja le a védműsort K-i irányban is, azzal a különbséggel, hogy ez is keskeny folyosóval összekötött két helyiségből áll. Homlokfalainak és a saroknak csupán csak alapfalban megmaradt részleteiből a sarokhelyiség lőréseinek iránya csak feltételesen rekonstruálható. Az elővédmű É-K-i traktusába vezető bejárat a farkasverem K-i zárófala, valamint az ezzel párhuzamosan futó és a védműrendszert K-ről lezáró fal között húzódik. A fülkébe három lépcső vezet. Az említett elővédművet a megelőzően itt állott két farkasverem É-i zárófalának részbeni felmagasításával alakították ki.
Ezzel egyidőben a kapu előtti farkasverem É-i, valamint K-i zárófalát erősítésként megköpenyezték. A védműben nagy számban figyelhetünk meg másodlagosan felhasznált gótikus tagozott köveket. Az elővédmű K-i zárófalához egy téglából épült és tál alakú kályhaszemek beiktatásával készült sártapasztású kemence maradványa csatlakozik. A kemence belső padkája és a sut belülről meszelt volt. Ebben egy ép mázatlan tányért találtunk. A kemence körüli szint lesározott volt, mely a belső vár K-i sarkáig terjedt. A padozat É-K-i részén egy cölöplyukat figyelhetünk meg, mely feltehetően félnyeregtetőt tartó oszlop helye volt. A vár K-i homlokzatához a sziklára ráépülve másodlagosan felhasznált egyszerű kőhasábokból épült kemence alapzata csatlakozott. A vár D-K-i homlokfalánál ugyancsak egy nagyobb méretű kemence lesározott padozata és oldalfalának némi maradványa került elő, a hozzátartozó padkával. A padka feltárása során több virágcserép alakú mázatlan ép edény került napvilágra. A D-i homlokzat középtengelyében a belső vár falához egy négyzet alaprajzú torony csatlakozik, melynek falmaradványait a feltárás hozta napvilágra. Az ásatás során a külső várudvaron a török kori szint került teljes egészében feltárásra. Az É-i homlokzathoz csatlakozó torony É-K-i sarkán végeztünk még kisebb kutatást, melynek célja az alapozás tisztázása volt. Ennek során előkerült kályhacsempe töredékek a vár építésének legkorábbi periódusára szolgálnak bizonyítékul. A külső várfalak feltárására nem került sor, ezért ennek ismertetésénél csak a régebbi rajzokra, valamint a mai geodéziai felmérésre támaszkodhatunk. A jelenleg látható nyomvonal szerint a hegykúp alakjához alkalmazkodó fal övezte a várat. Ebből már az É-i oldalon semmi sem látszik. A Ny-i oldalon a fal külső síkjának elég nagy szakasza látható. Ugyancsak a Ny-i oldalon egy nagyjából háromszög alakú bástyarész még elég magasan áll, amely alatt az egykori várárok figyelhető meg. A körítőfal D-K-i szakaszának egy részén a külső falsíkban elfalazott ajtónyílás figyelhető meg. A fal É-K-i lezárását egy kis kutatóárokkal tisztázni tudtuk, melyben a fal kissé Ny-nak fordulva megszakad, majd rövid távolság után É-Ny felé folytatódik. Feltehetően itt egy torony volt, amelyet azonban csak egy további ásatás tisztázhatna. A történeti adatok, valamint a belső vár alaprajzi elrendezésének ismertetése után kíséreljük meg a továbbiakban a vár építéstörténetét felvázolni. A várat, mint már tudjuk a XIV. század harmincas éveiben említik először okleveleink. Téglalap alakú zártudvaros elrendezése is a XIV. század közepére mutat. A szabályos alaprajzú váraknak a XIV. század első felében való megjelenésére Csehszlovákiában és Magyarországon Dobroslava Menclova tanulmánya mutat rá. Az új vártípus megjelenését mindkét országban a francia és olasz rokoni, művelődési kapcsolatokkal hozza összefüggésbe, Magyarországon pedig az új típust az Anjoukkal hozza kapcsolatba. Az új vártípus megjelenését azonban csehországi hatásnak tulajdonítja. Fenti szerző a gesztesivel majdnem azonos típusú várat ismertet Helfenburkból, mely ugyancsak téglalap alaprajzú, zártudvaros, az udvar keskenyebb oldalán két-két helyiséggel. E várban azonban a két traktust árkádsor kötötte össze. Hasonló típusú még Majdstein vára is.
A gesztesi v ár XIV. századi eredete mellett nemcsak a vár alaprajzi elrendezése bizonyít, hanem a gótikus nyílászáró szerkezetek stílusa is. Csehországban a XIV. század harmincas éveiben a várpalotákon és lakóépületeken a téglalap alakú kő keresztosztóval ellátott ablakok jöttek divatba, csak a szakrális terekben használtak mérműves megoldást. A XIV. századi közép-európai gótika fejlődését Gerevich László dolgozta fel tanulmányaiban. Idézett munkáiban rámutat arra, hogy a XIV. századi gótikának jellemző vonása a redukció, mely nemcsak az alaprajzokban jelentkezik, hanem a profilok egyszerűsítésében is. Erre jellemző az élszedéses és negatív forma, az ún. grafikus stílus. A gesztesi vár I. emeletének É-i homlokzatán ,,in situ”, valamint az ásatás során hasonló kőkeretek kerültek elő, amilyeneket pl. Gerevich László idéz a Dolni Kounice kolostorból. A gesztesi ablakok kőkereteinek vizsgálata során megállapíthatjuk, hogy azok nagy része a grafikus stílust képviseli. Ugyanabból a korból származó visegrádi Anjou palotából hasonló stílusú ablakkeret került elő. Az É-i torony előtt húzott kutatóárokból Nagy Lajos címerének töredéke, valamint egy másik, ugyancsak a XIV. század közepéről származó kályhacsempe maradványa került elő. Ezek a kályhacsempe töredékek is arra mutatnak, hogy a gesztesi vár a XIV. század közepén már elkészült. Az 1332-ben említett első várnagy feltehetően az építkezés vezetője volt — mint ahogy ez királyi váraknál általában szokásban volt —, írja már idézett tanulmányában Menclova. Mindezek alapján arra a következtetésre jutunk, hogy a gesztesi vár építése a XIV. század harmincas éveiben kezdődhetett meg, amikor is annak első várnagyát említik az oklevelek. A fent elmondottakból viszont az tűnik ki, hogy a gesztesi vár építése mintegy húsz évvel megelőzi a cseh Helfenburk építését. A belső vár feltárás utáni földszinti és első emeleti alaprajzi elrendezése, valamint az északon hozzácsatlakozó torony az első építési korszak emlékét őrzi. Kapuja ekkor felvonóhidas szerkezetű volt, de az nem farkasvermes hanem pilléres megoldású lehetett. Feltehetően az északi homlokzat előtti torony a vár kápolnája volt. Erre mutat az ott előkerült vakmérmű töredék is, amely ugyancsak XIV. századinak mondható. A várkápolna hasonló megoldását ismerjük a burgenlandi Landsee várából is.
Mint már a történeti adatokból ismeretes, Gesztes Zsigmond korában is elég nagy jelentőségű királyi vár volt. Erre az időre tehetjük a vár második építési korszakát. Ekkor kellett a belső vár második emeletének felépülnie. Erre mutat az ÉNy-i földszinti helyiség feltárásakor előkerült gyémántmetszéses kőkeret is, amely a Zsigmond-kori gótika egyik jellemzője. Valószínű, hogy ugyanehhez a korszakhoz tartozik az É-i homlokzaton, a toronytól Ny-ra levő helyiségsor is. Nem képez önálló építési korszakot ez a csekély reneszánsz kori javítás, melyre mindössze néhány szerény kis faragott kőtöredék utal. Ez a kismérvű építkezés az Újlakiak birtoklása idején történhetett. A XV. század végéig mind az okleveles adatok, mind magának a várnak a kiépítése arra mutat, hogy az nem katonai jellegű erődítmény, hanem inkább várkastély, melyet vadászat vagy pihenés céljaira használt az egykori tulajdonosa. Valószínű, hogy a törökök 1543-as ostroma után — amikor a vár magyar kézen maradt még — és az 1558 közötti időben erősítették meg a vár bejáratát. A pilléreken nyugvó felvonóhidas rendszert ekkor építették át kettős farkasvermes rendszerré, oly módon, hogy a kapu előtti első pillér felhasználásával farkasvermet alakítottak ki. Ugyanekkor a kapu előtti farkasveremhez Ny-i irányban még egy farkasvermet építenek. A két farkasverem közötti kőfalat egy kilövő nyílással törték át. A kettős farkasverem kialakítása következtében a belső várba vezető kapu felvonóhídját is meg kellett szüntetni, illetőleg átalakítani, mivel annak lánca most már akadályozta volna a közlekedést. A belső farkasvermet ekkor padlókkal fedhették le, míg a Ny-i farkasverem áthidalása viszont felvonóhíddal történt. E külső farkasveremben került elő egy nagyméretű kapu ívkörének maradványa, amely minden bizonnyal e farkasverem felvonóhidas kapujából származik. Ez utóbbiak kétségtelenné teszik, hogy a várnak ebben a korszakában a belső farkasverem falainak alapként való felhasználásával, a mai bejárat elé egy egyszintes előépítményt építettek. Ez utóbbi azonban teljes egészében megsemmisült. Törmelékét feltehetően 1932-ben hordták el. A várnak e fent vázolt további kiépítése már a harmadik építési korszakban történt.
,,… az therekek wyoban mostan kezdetenek az Geztes Ipewlesyhez”—„Az Ipewlethez penig chyak tegnap kezdetenek…” (1588. nov. 28. Nádasdy lt. 1533. — Jankovich M.) A törökök a belső vár bejárata és a Ny-i torony közötti szakaszon a belső vár megerősítése céljából erődrendszert alakítottak ki. Ekkor épült a kazamatasor, valamint a mögötte épült boltozott helyiség, mely a vár É-i homlokzatán látható téglából falazott boltváll tanúsága szerint dongaboltozattal volt fedve. Ennek kiépítése során töltötték be a kaputól Ny-ra levő farkasvermet. A farkasvermes védőrendszer ily módon Ny-ra tolódott a torony Ny-i zárófalától a vár É-Ny-i sarkáig. Az újonnan kialakított felvonóhidas rendszer létesítésekor töltötték fel a torony belső szintjét, és tüzelőhelyet építettek bele. Ugyancsak a török erődítési munkákkal kapcsolatosan épült a kapubejárat fölött mind két oldalon elhelyezkedő őrfülke egy-egy keskeny kilövő nyílással. A fülkék bejárata a függőfolyosóról volt. A vár negyedik — török — építési korszakához sorolhatjuk a déli homlokzathoz csatlakozó torony maradványát, valamint a külső homlokzatokhoz hozzáépített kemencéket is. Összegezve a fent elmondottakat, arra a megállapításra jutottunk, hogy a gesztesi vár a hozzátartozó erődrendszer feltárt maradványaival együtt négy építési korszakra osztható. Figyelemre méltó az a körülmény, hogy a vár, illetőleg várkastély, katonai jellegű megerősítése csak a török idők harcainak során történt. Ezt egyébként más — a török hódoltság területén állott hasonló jellegű várak esetében is megfigyelhetjük. E megfigyelésünket természetesen a továbbiakban váraink teljes feltárása igazolja, amely bizonyos rendszer megalkotását teheti majd lehetővé. A gesztesi vár feltárásának ismertetése és építési periódusainak felvázolása során nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon megállapításunkat, miszerint a hasonló alaprajzi elrendezésű várak eredete épp az Anjouk kapcsolatai következtében közép-európai vonatkozásban feltehetően hazánkban keresendő.”
FORRÁSOK:
Feld István: A Gesztesi vár tudományos elődokumentációja -kézirat
G. Sándor Mária: A Gesztesi vár építéstörténete-Folia Archeologia 16.
