Még a laikusoknak is feltűnhet, hogy a vártól nyugatra, a megmaradt kerítőfalon túl egy viszonylag sima, mesterséges terasz látszik. Bár már jócskán feltöltődött törmelékkel (ami főként a mára már erősen málló, mégis viszonylag jó állapotban megmaradt külső falakból származik), néhol még látszanak falmaradványok is. Egy helyen (valószínűleg múlt század eleji kincskeresők által) körbeásott falsarok is kivillan a földből. Semmi kétség, hogy ezek a falmaradványok a várkomplexum szerves részei voltak egykoron.
Ha megnézzük a rekonstrukciós rajzokat, egy kivételével senki sem ábrázolja a vár ezen részét. Kőnig Frigyes rajzán azonban megtaláljuk a nyugati védműveket. A grafikus művész az elmúlt években hobbiból kereste fel és gyűjtötte össze a Kárpát-medence erődítéseit és azok dokumentumait, és művészi eszközökkel, de történelmi hitelességgel rekonstruálta a korabeli várakat egy-egy pillanatfelvétel erejéig. Kőnig szerint a középkorban épült gótikus és reneszánsz stílusú várak napjai az 1700-as években leáldoztak, mert egyrészt megszűntek az országban a hadi cselekmények, másrészt a magas fenntartási költségeket már nem bírta vállalni sem az állam, sem a közép- és főnemesség. A közkeletű hiedelemmel szemben a várak többségének pusztulását tehát nem annyira a hadi események, hanem a funkcióvesztés miatti kiürülés okozta.
A Nypoort-féle ábrázoláson, és tegyük fel, hogy az a várat délkeletről ábrázolja, akkor ott ezen védműrendszer helyén egymás feletti, teraszosan kialakított falak látszanak. Na de mi lehetett a funkciója ennek a védműrendszernek? Nos, a részletes feltárásáig csupán feltevésekbe bocsátkozhatunk.
Valójában nem is egy, hanem kettő terasz található a hegy ezen részén. A felső jóval nagyobb kiterjedésű, mint az alsó. Még az is elképzelhető, hogy az utóbbi egy később kialakított út, ami a Vár-hegy északi oldalán futott végig, egészen a tárgyalt védműrendszerig, és itt volt a vár kapuja. Azért írom, hogy későbbi kialakítás, hiszen keleten már ismert a kaputorony (egykor csapóráccsal és feltehetően belső farkasveremmel épített), amelynek déli fala még mai napig látszik. Nácz József, vértessomlói plébános a Vértes műemlékei című munkájában így ír a védművekről:
„A kúp síkfelülete nyugati szélén lejtős térségbe végződik. Ezen állt az előudvar, melynek bástyaalapzata a lejtős térség szélén, a zárfal sarkán s a kapuhoz közeli részen még látható. Ezen zárfalon belül egy másik párhuzamos falnak alapzata látszik. Ebben a sikátorban tanyázott az előudvar őrsége. A sikátort a várudvarral összekötő falakról csak az alapzatuk kiszedése után támadt árok tanúskodik a kapunál, míg a kapunak átelleni oldalon a kiszedés által fellazított talaj a lehengerített kőanyaggal együtt lecsúszván, előtűnt a szikla, mely csak annyiban irányít, hogy az összekötő fal ennél kiebb esett. A sikátor és várbástya közti udvar térségét most hosszában 6—7 méter széles árok felezi, melyen keresztül, körülbelül ennek közepén, az útnak meghagyott 5 méter széles anyaszikla visz a vár bástyája alá. Ez az árok alighanem csak 1652 után vágatott, mikor a várnak nagy tatarozásához szükséges kőanyagot innen fejtették akár építésre, akár mészégetésre. A bejárás az előudvarból a várudvarba nem egészen világos. Az előudvar kapujától a sziklahídon keresztül a bástya aljáig, odáig, hol a két udvar egymással vízszintes, legalább 6 métert emelkedik. Első tekintetre itt gyaníthatnók a várudvar kapunyílását. De az előudvar vizszintességét kétségkívül törmelék teszi s ezen törmeléken fölül a bástyafalnak folytatása még látszik, mely itt is úgy mint a további folytatásánál egyforma vastag. Ez az egyik körülmény, hozzá a várudvar bástyafalának nem ok nélküli szögletes, az előudvar összekötő falával való párhuzamos megtörése, s hogy ezen megtörési sarkon a toronyszerű fal vastagabb s hogy az összekötő fal felé nyílással bírt, mindez valószínűvé teszi, hogy a vastagabb fallal védelmezett, bevonható híddal megnehezített bejárás a bástyafal ezen sarkán, s ugyancsak ennek a földszintől 6 méter magasságnyira eső nyílásán volt.
Hogy, az előudvarba betérve s itt a sziklahídon át a kapu fala felé visszakanyarodva, miként juthattak a hídra, azt tervezgetni lehet, de a rekonstruálásra nincs tényleges adat. A bástyasaroknak másik oldalán az előudvarra nyiló ablakából a hídra való feljárást akadályozhatták. A mint az ellenség a hídon keresztül a várudvarra belépett, mindjárt szemközt a várból 2 méter négyszögű tátongó ablak fenyegette.”
A sikátor feltevés úgy ahogy helytálló, mivel valóban megfigyelhető két párhuzamosan futó fal. A felső (keleti) látszódó vastagsága kb 70 cm, amit én inkább egy É-D fekvésű, hosszúkás épület keleti záródásának tippelek. Az alsó (nyugati) fal kezdése egy kibontott gödörnél látszik. A déli végződésénél 3-4 méter is a felszínre bukkan, ami azt valószínűsíti, hogy egy vagy több törése is van a déli végénél, nem egyenesen fut. A felső, sáncon futó fal déli sarka is látszik még. A saroktól keletre 8-10 méterre található a sziklás gödör déli vége.
Erre a gödörre írja Nácz, (ami egyébként kisértetiesen hasonlít egy beszakadt természetes üreghez), hogy alighanem 1652 után innen fejtették a követ a vár tatarozásához. Megfigyelhető, hogy É irányban az üregnek van egy „nyúlványa” ami egy természetes barlangjárat benyomását kelti. Továbbá a nyugati oldalán egy „bevágás” figyelhető meg, ami akár – megfelelő lépcsővel ellátva – a lejáró is lehetett ebbe a mélyedésbe, de akár felszedett fal nyoma is lehet. Funkciója ennek az objektumnak is ismeretlen, lehetett pince, jégverem, stb. De az tény, hogy az üreg természetes eredetűnek tűnik. A többi leírás nehezen értelmezhető. Sokat változott a helyszín Nácz felmérése óta. Feld István 2003-as kutatása óta tudjuk, hogy a középkorban a palotaépület a mai állapothoz képest sokkal jobban kiemelkedett a környezetéből, azaz külső falsíkjaitól erősen esett a terepszint a külső falgyűrűig. Sőt – hasonlóan a már többször párhuzamként idézett diósgyőri várhoz – néhol kifejezetten a meredek sziklafelszín határolhatta, azaz lényegében a hegy legmagasabb sziklatömbjét foglalta el. Ez magyarázatot adhat arra a probléma felvetésre, hogy hogyan is történt az átjárás a védmű és a külső vár között. Nyilván még így is létezhetett némi szintkülönbség, de elképzelhető, hogy a két objektum közötti kapu, vagy egyszerű ajtó még létezik és azt a föld alatt kell keresni.
„Rómer Flóris rajzán, bár a keleti bejárat (kaputorony) elnagyolt megjelenítése arra utal, hogy ennek részletei már akkor sem voltak jól kivehetők, maga a szabálytalanul körbefutó falvonulat bizonyára hitelesnek tekinthető. A nyugati, ma is magasabban álló falszakasz ugyanakkor már nem egyértelmű, nem szólva a várárkon kívül feltüntetett további falról. Az utóbbi helyen valószínűleg jelentősebb törmelékréteg akadályozta a tisztánlátást, többek között ezzel magyarázható Csernó Geyza 1897. évben készített munkáján e részen feltételezett, nehezen értelmezhető elővár. Csernó alaprajza ugyanakkor már nem egy állapotfelmérés, sokkal inkább rekonstrukciónak tekinthető. Ezért ábrázolja a középső épülettömböt álló földszinti dongaboltozatokkal s rajzolja meg határozottan az északi kiugró torony záródását is, melyet két évtizeddel korábban Rómer még csupán feltételezett.
Emiatt nem lehet hitelesnek elfogadnunk a rajzon szereplő külső falvonulatot sem, különösen hiányzik az északkeleti bejárat feltüntetése. Ma már nehéz eldönteni, hogy ez a rajzot 1899-ben közlő Nácz Józsefnek a középkori várépítészet „szabályairól” vallott elképzeléseiből adódott-e, vagy az előbbi épp a rajzból levont következtetés. A nyugati „előudvarra” és a közlekedési rendszerre vonatkozó fejtegetéseket mindenesetre igen nehéz követni, mint ahogy azt sem tudjuk, milyen megfigyeléseken alapultak a 7-8 méter magas, 2 méter széles, gyilokjárós külső várfalra vonatkozó megállapításai.
A VÁTI-rajzsorozat első lapja egy geodéziai felmérés, mely azonban nem tartalmazott szintvonalakat. A többször említett nyugati külső várfalszakaszt, továbbá a fal már magasan nem álló részeinek feltételezett nyomvonalát erről vették át a későbbi publikációk, így annak önálló reprodukálása itt nem látszott indokoltnak.” – írja Feld a Gesztesi várról szóló részletgazdag kéziratában.
Könyöki József (eredeti nevén Ellenbogen; Mocsa, 1829. február 19. – Pozsony, 1900. március 1.) régész, restaurátor, tanár a kormány megbízásából a műemlékek országos bizottsága számára lerajzolta és lefestette a középkori templomokat és várakat. Ezzel a szándékkal látogatott el Gesztes várához is 1885-ben. Rajzai viszonylag pontosak, bár az útvezetése az alaprajzon több, mint érdekes. Könyöki ugyanis a palotaépület kapujával szemben ábrázolja az útbekötést, kaputorony nélkül. Apszisos záródásúként tünteti fel a déli tornyot, amit elvileg nem is láthatott (Rómer Flóris 1877-ben kelt alaprajzán még nincs nyoma déli toronynak).
A nyugati védműveket nem ábrázolja, szemben Rómer körítőfal (?) névvel feltüntet ott valamit. Az északi oldalról rajzolt látképen magasan álló nyugati külső falakat ábrázol, ami teljesen helytálló, hisz Müllner János 1910-ben készült fotóján is még magasan álló falakat láthatunk ugyanitt.
2018 őszén készítettem az első felmérést egy STONEX nagypontosságú GPS készülékkel. Már akkor sem sikerült a géppel nagy pontossággal mérni, gondolom a terepi adottságok és az akkor még összefüggő lombkorona is akadályozhatta a vételt. Akkoriban egy helyről tudtam, hogy falak állnak itt, mégpedig a kibontott gödörben. Mikor körbejártam a platót, meglepve tapasztaltam, hogy több helyen felbukkannak falnak látszó kősorok. A felső teraszon sétálva, annak déli oldalán szembetűnő az egyenesre planírozott felszín, ami akár egy ágyúpad is lehetett. 2019 szeptemberében újra megismételtem a mérést, és bár a pontosság újra hagyott kívánnivalót maga után, további falakat találtam. Többek között sikerült lokalizálni a kibontott gödörből induló É-D irányú külső fal déli irányú folytatását is. 2022-ben már egy földmérő barátommal mértük ki a látszó falakat, itt a pontosság jócskán meghaladta az előző próbálkozásaimat.
A két, majdnem párhuzamosan futó fal jól látható, de az, hogy egy épület volt-e, vagy csupán csak egy „sikátor” ahogy Nácz nevezte a leírásában, nem állapítható meg. Rómer a külső vár fala alatt várárkot tüntetett fel, Feld is várárkot ír a dolgozatában, ami szintén nincs messze a valóságtól, ugyanis valóban húzódik egy É-D irányú árokszerű mélyedés, aminek a déli vége a sziklás gödörbe torkollik.
2024 májusában Dr. Stibrányi Máté a Régészettudományi Intézet munkatársa és csapata talajradarral vizsgálta meg az erre alkalmas felszínnel rendelkező részét a védműnek. Javarészt a feltöltésen sikerült akadálytalanul dolgozniuk. Itt a mérés eredménye egyértelműen bizonyította a sikátorszerű falak létezését.
A várat övező külső várfalnak a nyugati oldalon van egyedül bástya-szerű kialakítása, ami azt jelentheti, hogy a hegynek ezen az oldalán lehetett gyalogosan (a felvezető út kivételével) a legjobban megközelíteni a várat. Továbbá itt volt a legalkalmasabb terepviszony, hogy a külső várudvart bővíteni lehessen. Hogy megtudjuk, mikor épülhetett ki ez a bővítés mindenképpen régészeti ásatás szükséges. Napjainkban a felső terasz felszíne dimbes-dombos, néhol gödrök tarkítják. A dél-nyugati részen szembetűnő, hogy itt viszonylag sima a felszín, ami egy utólagos feltöltés nyoma is lehet.
Mindent összegezve elmondhatjuk, hogy a Gesztesi vár külső várudvara folytatódott a nyugati irányban, egy alacsonyabb platón, ami ugyanúgy kőfallal volt körbekerítve. Azt sem tartom kizártnak, hogy volt egy rövid periódusa a várnak, amikor ezeken a védműveken keresztülhaladva lehetett csak belépni a várudvarba. ■
HARTDÉGEN ÁKOS
