Meghatározó élmény volt részt venni az udvar feltárásában, ahol két héten keresztül a legkülönbözőbb hátterű önkéntesek és szakmabeliek igyekeztek szervezetten, ugyanazon cél érdekében tevékenykedni: hogy minél többet megtudhassunk a helyszínről és az itt egykor folyó életről. A falak, csöndben dacolva az idővel, a régészeti rétegekhez képest jóval szótlanabbak, ezzel szemben egy feltárás olyan megismételhetetlen pillanatokat rejteget, melyek nehezen hagynak hidegen bárkit, aki bármennyire is szereti a történelmet vagy ezt az épületet. Kézzel érinteni olyan tárgyakat, melyeket ötszáz éve használtak utoljára, csontokat megtalálni, amelyek lehettek akár egy egykor itt élő katona ebédjének maradványai, de akár egy itt harcoló ember porladó csontjai is – megismételhetetlen találkozás.
Lassan tíz éve kezdtünk el Gesztes várával foglalkozni. Azóta folyamatosan foglalkoztat bennünket, hogyan nézhettek ki az épület ma már nem álló részei, milyen lehetett itt az élet, akár királyi vadászkastélyként, akár végvárként. A feltárás bebizonyította, hogy hiába ismerünk sok középkori várat, az egykori valóság mindig sokkal izgalmasabb, mint amit ma, sémák alapján el tudunk képzelni.
A 2026. május 11. és 22. között zajló régészeti feltárás a gesztesi vár eddig kevéssé kutatott belső várudvarán számos olyan eredményt hozott, amelyek jelentősen túlmutatnak az előzetes várakozásokon, és több ponton is befolyásolják a vár helyreállításával kapcsolatos tervezési munkákat.
A feltárás egyik legfontosabb eredménye annak felismerése, hogy a várudvar alatt nem a korábban feltételezett, a két szárny alatt a járószint közelében meglévő sziklafelszín található, hanem egy jelentős mélységű, akár védelmi célokra kialakított árok. Ez megmagyarázza a jelenleg itt álló épület elosztását is: a két magaslaton két torony jellegű épület állt, amelyeket közös fal vett körül. Ez igazolja azt a megfigyelést, hogy a középkori építkezések helyszínét mindig rendkívül célszerűen választották meg, alkalmazkodva a terepviszonyokhoz és még a napjáráshoz is. Feltételezés szerint az árok akár a vár legkorábbi építési periódusához kapcsolódó védelmi elem is lehetett. Nem zárható ki, hogy a Feld István által korábban azonosított, a jelenlegi várépület előzményének tekinthető, a keleti szárnyban található korai erődített épület vagy lakótorony védelmét szolgálta.
A feltárt rétegek összetettsége rendkívül mozgalmas használat- és pusztulástörténetre utal. Az előkerült kő ágyúgolyók, lőfegyverlövedékek, emberi és állati csontmaradványok, valamint a nagyszámú középkori kerámialelet a vár katonai és mindennapi életének különböző időszakait reprezentálják. Kiemelkedő jelentőségűek az építészeti kőfaragványok is: gazdagon profilált kútkáva-elemek, faragott nyíláskeret-töredékek, valamint egy kőfaragójellel ellátott római vízvezeték-kő került elő, részben eredeti helyzetben, részben másodlagosan beépítve.
Építészeti szempontból a feltárás legjelentősebb eredménye egy gondosan kialakított, halszálkamintás téglaburkolat előkerülése. A burkolat pontos keltezése további kutatásokat igényel, ugyanakkor már most jól illeszkedik azokhoz az építészeti megfigyelésekhez, amelyek a tégla tudatos és magas színvonalú alkalmazását igazolják a vár különböző korai építési periódusaiban. A tégla megjelenik a gótikus nyíláskeretek feletti kiváltó falazatokban, konzolhelyek kifalazásában, valamint a török kori átépítések során kialakított lőrések és boltozatok szerkezetében is.
A most feltárt burkolat ugyanakkor túlmutat a szerkezeti szerepen. A gondosan szerkesztett mintázat egyértelműen reprezentatív udvari tér kialakítására utal, amely azt bizonyítja, hogy a belső várudvar egyes korszakokban nem csupán közlekedési vagy gazdasági funkciót látott el, hanem a vár rangját és építtetőinek társadalmi státuszát is kifejező térként működött.
A feltárás eredményei közvetlen hatással vannak a folyamatban lévő tervezési munkákra. A régészeti leletek és az újonnan megismert rétegtani viszonyok több ponton szükségessé teszik a korábban elkészített tervek módosítását. A tervezői feladatokat a ZACC Építészirodával együttműködésben folyamatosan felülvizsgáljuk, ugyanakkor további változtatások lehetőségével is számolnunk kell, amelyek a kivitelezés során, tervezői művezetés keretében valósíthatók meg.
A jelenlegi elképzelések szerint a belső udvar tervezett kőburkolata helyett célszerűbb lehet a feltárt történeti előzményekhez jobban igazodó, fagyálló téglaburkolat alkalmazása, a megtalált minta szerinti rakásmóddal. A régészeti értékek megóvása érdekében a korábban tervezett rétegrend is módosításra szorulhat: várhatóan el kell tekinteni a CKT-réteg és a medencefólia alkalmazását, hogy a feltárt történeti rétegek és objektumok hosszú távú védelme biztosítható legyen.
Külön figyelmet érdemel a feltárás során előkerült kút, amelynek bemutatása műemléki és turisztikai szempontból egyaránt indokolt. A jelenlegi tervezési irány szerint a fennmaradt eredeti kőelemek felhasználásával és szükséges kiegészítésével olyan bemutatási forma kialakítása javasolt, amely hiteles módon érzékelteti az egykori szerkezet jelentőségét és használati funkcióját, ugyanakkor a látogatók számára is értelmezhetővé teszi annak történeti szerepét. Különlegesen érdekes a kútkáva belső ívén látható kopásnyom: a vízvételhez használt kötél vagy lánc évszázadok alatt több mély vájatot koptatott a kőbe.
A terepi munkák lezárását követően jelenleg a részletes dokumentáció, felmérés és adatrögzítés zajlik. Az ideiglenes kutatóárkok visszatemetése ezt követően, a műemlékvédelmi és állagmegóvási szempontok figyelembevételével történik meg.
A feltárás sikeréhez jelentős mértékben hozzájárult a nagyszámú helyi és országos önkéntes részvétele, valamint a szakmai szervezetek támogatása. A helyszínt több alkalommal felkeresték a kulturális örökségvédelem és a régészet meghatározó szakemberei, köztük Dr. Schmidtmayer Richárd, a tatai Kuny Domokos Múzeum igazgatója, Koós István régész, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium műemlékvédelmi szakterületének képviselői. Az érdeklődés jól mutatja, hogy a feltárás eredményei a gesztesi vár jövőbeli helyreállítása és tudományos értelmezése szempontjából országos jelentőségűnek tekinthetők.
GARAGULY KINGA
építész tervező, műemléki szakértő
Társadalmi Kapcsolatokért és
Kultúráért Felelős Minisztérium