Szerző: Hartdégen Ákos

Meghatározó élmény volt részt venni az udvar feltárásában, ahol két héten keresztül a legkülönbözőbb hátterű önkéntesek és szakmabeliek igyekeztek szervezetten, ugyanazon cél érdekében tevékenykedni: hogy minél többet megtudhassunk a helyszínről és az itt egykor folyó életről. A falak, csöndben dacolva az idővel, a régészeti rétegekhez képest jóval szótlanabbak, ezzel szemben egy feltárás olyan megismételhetetlen pillanatokat rejteget, melyek nehezen hagynak hidegen bárkit, aki bármennyire is szereti a történelmet vagy ezt az épületet. Kézzel érinteni olyan tárgyakat, melyeket ötszáz éve használtak utoljára, csontokat megtalálni, amelyek lehettek akár egy egykor itt élő katona ebédjének maradványai, de akár egy itt harcoló ember porladó csontjai is – megismételhetetlen találkozás.

Lassan tíz éve kezdtünk el Gesztes várával foglalkozni. Azóta folyamatosan foglalkoztat bennünket, hogyan nézhettek ki az épület ma már nem álló részei, milyen lehetett itt az élet, akár királyi vadászkastélyként, akár végvárként. A feltárás bebizonyította, hogy hiába ismerünk sok középkori várat, az egykori valóság mindig sokkal izgalmasabb, mint amit ma, sémák alapján el tudunk képzelni.

A 2026. május 11. és 22. között zajló régészeti feltárás a gesztesi vár eddig kevéssé kutatott belső várudvarán számos olyan eredményt hozott, amelyek jelentősen túlmutatnak az előzetes várakozásokon, és több ponton is befolyásolják a vár helyreállításával kapcsolatos tervezési munkákat.

A feltárás egyik legfontosabb eredménye annak felismerése, hogy a várudvar alatt nem a korábban feltételezett, a két szárny alatt a járószint közelében meglévő sziklafelszín található, hanem egy jelentős mélységű, akár védelmi célokra kialakított árok. Ez megmagyarázza a jelenleg itt álló épület elosztását is: a két magaslaton két torony jellegű épület állt, amelyeket közös fal vett körül. Ez igazolja azt a megfigyelést, hogy a középkori építkezések helyszínét mindig rendkívül célszerűen választották meg, alkalmazkodva a terepviszonyokhoz és még a napjáráshoz is. Feltételezés szerint az árok akár a vár legkorábbi építési periódusához kapcsolódó védelmi elem is lehetett. Nem zárható ki, hogy a Feld István által korábban azonosított, a jelenlegi várépület előzményének tekinthető, a keleti szárnyban található korai erődített épület vagy lakótorony védelmét szolgálta.

A feltárt rétegek összetettsége rendkívül mozgalmas használat- és pusztulástörténetre utal. Az előkerült kő ágyúgolyók, lőfegyverlövedékek, emberi és állati csontmaradványok, valamint a nagyszámú középkori kerámialelet a vár katonai és mindennapi életének különböző időszakait reprezentálják. Kiemelkedő jelentőségűek az építészeti kőfaragványok is: gazdagon profilált kútkáva-elemek, faragott nyíláskeret-töredékek, valamint egy kőfaragójellel ellátott római vízvezeték-kő került elő, részben eredeti helyzetben, részben másodlagosan beépítve.

Építészeti szempontból a feltárás legjelentősebb eredménye egy gondosan kialakított, halszálkamintás téglaburkolat előkerülése. A burkolat pontos keltezése további kutatásokat igényel, ugyanakkor már most jól illeszkedik azokhoz az építészeti megfigyelésekhez, amelyek a tégla tudatos és magas színvonalú alkalmazását igazolják a vár különböző korai építési periódusaiban. A tégla megjelenik a gótikus nyíláskeretek feletti kiváltó falazatokban, konzolhelyek kifalazásában, valamint a török kori átépítések során kialakított lőrések és boltozatok szerkezetében is.

A most feltárt burkolat ugyanakkor túlmutat a szerkezeti szerepen. A gondosan szerkesztett mintázat egyértelműen reprezentatív udvari tér kialakítására utal, amely azt bizonyítja, hogy a belső várudvar egyes korszakokban nem csupán közlekedési vagy gazdasági funkciót látott el, hanem a vár rangját és építtetőinek társadalmi státuszát is kifejező térként működött.

A feltárás eredményei közvetlen hatással vannak a folyamatban lévő tervezési munkákra. A régészeti leletek és az újonnan megismert rétegtani viszonyok több ponton szükségessé teszik a korábban elkészített tervek módosítását. A tervezői feladatokat a ZACC Építészirodával együttműködésben folyamatosan felülvizsgáljuk, ugyanakkor további változtatások lehetőségével is számolnunk kell, amelyek a kivitelezés során, tervezői művezetés keretében valósíthatók meg.

A jelenlegi elképzelések szerint a belső udvar tervezett kőburkolata helyett célszerűbb lehet a feltárt történeti előzményekhez jobban igazodó, fagyálló téglaburkolat alkalmazása, a megtalált minta szerinti rakásmóddal. A régészeti értékek megóvása érdekében a korábban tervezett rétegrend is módosításra szorulhat: várhatóan el kell tekinteni a CKT-réteg és a medencefólia alkalmazását, hogy a feltárt történeti rétegek és objektumok hosszú távú védelme biztosítható legyen.

Külön figyelmet érdemel a feltárás során előkerült kút, amelynek bemutatása műemléki és turisztikai szempontból egyaránt indokolt. A jelenlegi tervezési irány szerint a fennmaradt eredeti kőelemek felhasználásával és szükséges kiegészítésével olyan bemutatási forma kialakítása javasolt, amely hiteles módon érzékelteti az egykori szerkezet jelentőségét és használati funkcióját, ugyanakkor a látogatók számára is értelmezhetővé teszi annak történeti szerepét. Különlegesen érdekes a kútkáva belső ívén látható kopásnyom: a vízvételhez használt kötél vagy lánc évszázadok alatt több mély vájatot koptatott a kőbe.

A terepi munkák lezárását követően jelenleg a részletes dokumentáció, felmérés és adatrögzítés zajlik. Az ideiglenes kutatóárkok visszatemetése ezt követően, a műemlékvédelmi és állagmegóvási szempontok figyelembevételével történik meg.

A feltárás sikeréhez jelentős mértékben hozzájárult a nagyszámú helyi és országos önkéntes részvétele, valamint a szakmai szervezetek támogatása. A helyszínt több alkalommal felkeresték a kulturális örökségvédelem és a régészet meghatározó szakemberei, köztük Dr. Schmidtmayer Richárd, a tatai Kuny Domokos Múzeum igazgatója, Koós István régész, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium műemlékvédelmi szakterületének képviselői. Az érdeklődés jól mutatja, hogy a feltárás eredményei a gesztesi vár jövőbeli helyreállítása és tudományos értelmezése szempontjából országos jelentőségűnek tekinthetők.

GARAGULY KINGA
építész tervező, műemléki szakértő

Társadalmi Kapcsolatokért és
Kultúráért Felelős Minisztérium

A 2026. május 11. és 22. között zajló régészeti feltárás a Gesztesi vár belső várudvarán sok tekintetben túlmutatott azon, amire eredetileg számítottunk. Amikor a Várgesztesi Turista és Várbarát Egyesület részéről megfogalmazódott bennünk az igény, hogy végre meginduljon a vár régészetileg eddig
szinte teljesen érintetlen belső udvarának kutatása, magunk sem sejtettük, hogy néhány hét alatt ennyi új kérdés, ennyi eredmény és ennyi felismerés kerül majd felszínre. Őszintén szólva kezdetben sokkal szerényebb eredményekre számítottunk. Az előzetes elképzelések szerint legfeljebb 80–90 centiméter vastag feltöltés lehetett a sziklafelszín fölött, és attól tartottunk, hogy az ásatás akár már az első hét végére kifulladhat. Ehhez képest napról napra egyre mélyebbre jutottunk, és a belső udvar fokozatosan kezdte feltárni előttünk valódi arcát.
A munka lassan és nehezen haladt. Ez nem az a fajta régészet volt, ahol az ember minden lapátnyom után látványos leletekre bukkan. Inkább az
a türelmet próbáló, klasszikus feltárómunka, amikor rétegről rétegre, centiméterről centiméterre kell visszafejteni egy hely történetét. Mégis szinte nem telt el úgy nap, hogy ne került volna elő valami, ami új irányba terelte gondolkodásunkat.
Már a második napon emberi állkapocstöredéket találtunk, később pedig sorra kerültek elő az ágyúgolyók, középkori puskagolyók, számszeríj-nyílhegyek és ezüst pénzérmék. Ezek a tárgyak nem pusztán látványos leletek, hanem nagyon is konkrét bizonyítékai annak, hogy a vár története mennyire mozgalmas és sokszor erőszakos eseményeken keresztül formálódott. Különösen jelentősnek tartom a nagyszámú kőfaragvány előkerülését. Több mázsás, faragott kövek kerültek elő a kutatóárkokból – profilált építészeti elemek, igényes faragványok, amelyek világosan mutatják, hogy a vár egykor jóval reprezentatívabb képet mutathatott annál, mint amit ma a romok alapján elképzelünk. Ezeknek a súlyos köveknek a kiemelése sok esetben csak a helyi lakosok, önkéntesek és egyesületi tagok segítségével volt lehetséges.
Voltak pillanatok, amikor tucatnyi ember dolgozott egyszerre egy-egy faragott kő megmozdításán. Ezek a jelenetek számomra legalább annyira fontosak voltak, mint maguk a leletek, mert megmutatták, hogy a vár ügye ma is képes közösséget teremteni. A feltárás egyik legérdekesebb eredménye a középkori, halszálka mintás téglaburkolat részleges kibontása volt. Már a mostani állapotában is jól látszik, hogy nem egyszerű használati felületről beszélünk, hanem egy tudatosan kialakított, reprezentatív udvari térről. A gondosan rakott mintázat arra utal, hogy a
belső várudvar bizonyos korszakokban kifejezetten igényes, rangot és gazdasági erőt sugárzó környezet lehetett. Ebben a munkában különösen nagy szerepe volt Németh Krisztina kitartó és aprólékos munkájának. Az ő keze alatt vált teljessé és értelmezhetővé a burkolat szerkezete, amely az ásatás egyik leglátványosabb eredményének bizonyult.

Teljes egészében sikerült feltárnunk azt a sziklába mélyített objektumot is, amelyet az 1960-as évek kutatásai még ciszternának gondoltak.
A mostani ásatás során azonban világossá vált, hogy a mintegy 180 centiméter mélyen sziklába vájt üreg inkább tárológödörként értelmezhető.
Mai szemmel talán leginkább egy középkori „hűtőszekrényhez” hasonlíthatnánk, mely olyan hűvös tárolótér lehetett, ahol élelmiszereket vagy más romlandó készleteket helyeztek el. Ez az objektum jól példázza, hogy a régészetben milyen könnyen újraírhatják a korábbi elképzeléseket az új megfigyelések. A legnagyobb szenzációt kétségtelenül az utolsó előtti nap előkerült díszes kút jelentette. A téglával kirakott oldalfal és a faragott kávamaradványok alapján egyértelmű, hogy különleges jelentőségű objektumról beszélünk. A kút jelenlegi ismereteink szerint érintetlennek tűnik, és könnyen elképzelhető, hogy olyan leleteket rejt, amelyek alapvetően új adalékokkal szolgálhatnak a vár történetéhez. A kút megtalálása önmagában is emlékezetes pillanat volt. Kovács Rita és Szoboszlay Gergő munkája nélkül aligha jutottunk volna el idáig ilyen gyorsan.
Rita ráadásul az ásatás során férfiakat megszégyenítő erővel dolgozott. Sokszor ő maga dobálta ki az árkokból a több tízkilós köveket, miközben a legnehezebb fizikai munkából is ugyanúgy kivette a részét, mint a finomabb régészeti bontásból. És itt válik igazán fontossá hangsúlyozni, hogy a munka valójában még csak most kezdődik.
Ott van még a mélyben húzódó falmaradvány, amely szerkezete alapján akár római kori eredetű is lehet, bár ezt egyelőre semmilyen közvetlen leletanyag nem támasztja alá. Ott van a teljes mélységében még fel nem tárt kút. Ott vannak azok a rétegek, amelyekhez eddig egyszerűen nem jutottunk el. Ezeket a kérdéseket mind tisztázni kell. A vár történetének számos fejezete ma még továbbra is a föld alatt rejtőzik.
Nem volt egyszerű előteremteni a mostani ásatás anyagi hátterét sem. Hosszú hónapokon keresztül próbáltuk összegyűjteni a szükséges forrásokat, és voltak pillanatok, amikor magunk sem hittük biztosan, hogy sikerül elindítani a kutatást. Végül azonban akadtak olyan mecénások is, akik jelentős támogatást nyújtottak, mégsem szeretnék, hogy nevük nyilvánosságra kerüljön.

Ugyancsak erőn felüli munkát végeztek a Magyar Nemzeti Múzeum további munkatársai: Nagy Levente és Bús Bence. Az a fizikai és szellemi munka, amelyet nap mint nap elvégeztek a sokszor rendkívül nehéz körülmények között, messze túlmutatott azon, amit egy ilyen feltárás kapcsán általában elképzelünk.
A gesztesiek számára pedig különösen fontos kérdés, hogy a vár mihamarabb újra megnyithassa kapuit. A vár nem egyszerűen műemlék vagy turistalátványosság. A falu identitásának egyik legfontosabb része.
A mostani feltárás ebből a szempontból sem pusztán tudományos jelentőségű. Azzal, hogy régészetileg feltárjuk ezt az eddig szinte teljesen ismeretlen belső udvart, nemcsak új felfedezéseket teszünk, hanem egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz is, hogy a vár újra látogatható legyen.
Őseink évszázadokon keresztül kőbányának használták a várat. A falak kövei lassan széthordódtak a környék házaiba és gazdasági épületeibe. Ez a történelem része. Talán most jött el az az idő, amikor mi, gesztesiek is visszaadhatunk valamit a várnak. Nemcsak a múlt miatt, hanem a jövő miatt is.
Mert a Gesztesi vár jövője bizonyos értelemben a falu jövője is. Ha sikerül új életet adni neki, abból nemcsak a jelenlegi generáció profitálhat, hanem azok a gyerekek is, akik ma még csak kíváncsian nézik a hegyen megbúvó vár falait, és számukra a vár egyelőre nem jelent mást, mint egy régóta zárva tartó, titokzatos helyet, ahová életükben még egyszer sem adatott meg a lehetőség, hogy beléphessenek, bejárhassák és
birtokba vehessék.
Ezért kérek mindenkit – gesztesieket, elszármazottakat, a vár barátait és mindazokat, akiknek fontos ez a hely –, hogy lehetőségeikhez mérten próbálják segíteni ezt a munkát. Anyagi támogatással, önkéntes munkával, kapcsolatokkal vagy egyszerűen azzal, hogy magukénak érzik ezt az ügyet. Mindannyiunk közös érdeke, hogy mihamarabb újra birtokba vehessük a várunkat.

Hartdégen Ákos
elnök
Várgesztesi Turista és Várbarát Egyesület