A Gesztesi vár feltárásának vezetésére a vár eddigi kutatója, Feld István régész, egyetemi tanár kért fel. Már akkor hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy egy ilyen jelentős történelmi szereppel bíró várban vezethetek ásatást. A feltárás tervezési fázisában úgy véltük, hogy rövid idő alatt végzünk a feladattal, mivel várhatóan a várnak különböző építési törmelékei jelentkeznek majd, illetve a 20. század közműárkait fogjuk csak megtalálni. Nagyobbat talán nem is tévedhettünk volna.
Az első hét kitartó munkájának köszönhetően a várudvaron az elmúlt évszázadokban felhalmozott és elplanírozott építési törmelékeit sikerült több szelvényben kibontani és dokumentálni. Nem kis munka volt ez, hiszen már a felszín közelében is nagyméretű kődarabok és faragott kövek jelentkeztek. A nehéz munkában a várgesztesiek és a más helyekről jelentkezett önkéntesek kitartóan és lelkesen vettek részt, bebizonyítva, hogy nem csak nézelődni jöttek, hanem azért, hogy aktívan hozzájáruljanak a várudvar feltárásához. A felső 50–70 cm-en a 20. század során megbolygatott és az udvarra hordott építési törmelék, török kori, újkori kerámiaanyag és modern szemét került elő. A második héten, ahogy a szelvényekben elértük a régészeti korú rétegeket és objektumokat, egyszerre felgyorsultak az események, hiszen minden pillanatban valami új került elő az udvar különböző pontjairól, mindeközben le is lassultak a bontómunkálatok, mivel dokumentáltuk az égési felületeket, a nagyszerű állapotban megmaradt tégla járószintet, az in situ faragott köveket és a szenzációs kutat is. Sorra kerültek elő a török korhoz és a késő középkorhoz köthető edény-, pohár-, fazéktöredékek, kések, ólomgolyók, ágyúgolyók, nyílhegyek, pénzérmék és a további azonosításra váró nagyszámú régészeti leletanyag. A második hét végére hatalmas munka állt már a csapat mögött, és a fáradtság ellenére abban egyetértettünk, hogy elképesztő emlékanyag került elő, és biztosan érdemes lenne elvégezni a teljes feltárást, valamint megkutatni azokat a részeket, melyeket eredetileg is terveztünk, azonban az előre nem látható mélységek és feladatok miatt nem kezdtünk el.
Hálával tartozom Hartdégen Ákosnak és a Várgesztesi Turista és Várbarát Egyesület valamennyi tagjának, amiért megszervezték és adminisztrálták a feltárást, valamint a várgesztesieknek és az önkénteseknek, hiszen mindennap kijöttek segíteni, akármilyen feladatot bíztam rájuk, azt örömmel és érdeklődve végezték el. Köszönet illeti munkatársaimat is, amiért időt, energiát tudtak szakítani az ásatásra. Még rengeteg munka áll előttünk, bízom benne, hogy lesz lehetőségünk a munkálatok folytatására.
JÁMBOR KEVE
feltárásvezető régész
Magyar Nemzeti Múzeum