A Várgesztes történetével korábban foglalkozó munkákban rendszeresen visszatérő megállapítás volt, hogy Gesztes falu első írásos említése 1239-ből származik, amikor is a település neve Guedech alakban szerepel egy oklevélben. Az adatot a későbbi szerzők többnyire különösebb forráskritikai vizsgálat nélkül vették át egymástól, ezért indokolt magának az oklevélnek és a benne szereplő földrajzi neveknek az újbóli áttekintése.
Az irat Csák nembeli Miklós ispán birtokainak örökléséről rendelkezik. Miklós, aki Ugrin esztergomi érsek testvére volt, korábbi végrendeletét negyedik fia, Márk megszületése után módosította. A rendelkezést az egresi ciszterci apátság konventje foglalta írásba. Az eredeti oklevelet egykor a Kisfaludy család répcelaki levéltárában őrizték, szövege pedig nyomtatásban is megjelent a Hazai Okmánytár első kötetében.
Az oklevél vonatkozó latin szövege a következő:
„Yniuersis christi fidelibus tarn presentibus quara futuris presenteni paginam Inspecturis ffRater. A. dictus Abbas de Egres et Eiusdem Locj Conuentus Salutem in domino uite presentis et future. Nouertt vniuersitas uestra quod cum Bone Memorie. N. Comes de Guedech, fRater V. Strigoniensis Archiepiscopi, laboraret in extremis. A. tunc temporis priorem. S. Subpriorem. H. Custodem. nostrum ad se fecit accersiri confessione quod salutifera peccatorum permissa! Litteras DomiNi A. et B. Regum et Oapituli Albensis eosdem obtulit testimouiales quod dura ipse prosperis adhuc babundaret successibus! possessionesque suas et predia in quatuor partes diuisisset tribus filiis Isaac, scilicet Laurencio et Jobanni partern propriain cuilibet assignando! ne per ejus obitum discordia pullularct inter fratres. excepta terra Houd quam ipse dimisit in commune: Quartam partem tarn libere sibi reseruasset uidelicet villam Guedech: Gut. Miclous trucman villam Nadayg et villam Nouam cum omnibus pertincnciis pecudibus et familial quod cui uellet earn posset dare, aut in elemosinam conferre in uita uel in morte. Processu uero temporis quando dens quartum ej concesserat filium! parte ad Se pertinente dicare ilium cogitauit. Ita tamen quod partes predictorum. L. et J. cum parte Junioris nomine March deberent estimari et diuisione reiterata iusticia preuia unus quisque partem suam sortiretur. nichilominus a uillis quatuor Guedech. Gut. Trucman Nadayp. coniugem suam, decreuit esse inmunem et expertem. propterea tamen est pretereundura quod si aliquem de tribus fratribus idest. L. et J. et M. mori contingeret! pars illjus ad duos superstites ex integro uolueretur. In hiis omnibus predictus J. nullam potest habere quescionem tamen in prefata terra Houd. quam quatuor fRatribus decreuit dimittendam. Filiabus autem suis nichil omnino dimisit sed Matri et tribus fratribus. L. et J. et M. eas commisit honorifice maritandas. In hujus Rej testimonium presentes litteras fecimus scribj et Sigillj Nostrj munimine RoboRarj. Actum in EgreB Anno dominice Incarnacionis M u. CC u. Tricesimo NoNo.”
Az oklevél tartalma szerint Miklós ispán birtokait eredetileg négy részre osztotta, három fia, Izsák, Lőrinc és János számára egy-egy részt kijelölve, míg a negyediket saját rendelkezése alatt tartotta. Ez utóbbi birtokrészhez tartozott Guedech, Gut, Miclous, Trucman, Nadayg és Nova, továbbá azok tartozékai, állatállománya és szolgálónépei. Negyedik fia, Márk megszületése után Miklós úgy rendelkezett, hogy a korábban kialakított birtokrészeket ismét fel kell becsülni, majd igazságos módon újra elosztani. Az oklevél 1239-ben kelt Egresen. A szövegben szereplő Guedech korábbi várgesztesi azonosítása azonban több szempontból is kétséges. A helynév önmagában nem elegendő egy település biztos meghatározásához, különösen akkor, ha a középkori írásmódok változékonysága miatt több, egymástól távol fekvő helység neve is hasonló alakban jelenhetett meg.
Az oklevél földrajzi és birtoktörténeti összefüggései inkább arra utalnak, hogy a benne említett Guedech nem a Vértes területén keresendő. A dokumentumot a Maros menti Egres ciszterci monostorában állították ki, a felsorolt birtokok pedig feltehetően egymással összefüggő, ugyanazon térségben elhelyezkedő birtoktesthez tartoztak. Ennek alapján a Guedech név nagyobb valószínűséggel az egykori Gödös faluval hozható kapcsolatba, amely a mai Románia területén, Pécska közelében, Szemlak irányában feküdt. Egres és Pécska légvonalban mindössze mintegy 35 kilométerre található egymástól, ami a birtokok területi összetartozásának lehetőségét is erősíti. A forrásokban előforduló Guedus névalak ugyancsak e településre vonatkozhat. Mindezek alapján az 1239. évi oklevél jelenlegi ismereteink szerint nem tekinthető Várgesztes első biztos írásos említésének. Ez természetesen nem bizonyítja azt, hogy a Gesztesi-medencében az Árpád-korban ne létezett volna település. Csupán annyi állapítható meg, hogy annak létezését ez az oklevél nem támasztja alá kellő bizonyossággal.
A középkori falvak kutatásánál figyelembe kell venni, hogy a települések jelentős része egyáltalán nem, vagy csak véletlenszerűen jelenik meg az írott forrásokban. Az okleveles említés hiánya tehát önmagában nem bizonyítja egy település hiányát. Számos Árpád-kori falu kizárólag régészeti leletek, terepbejárási adatok vagy későbbi határnevek alapján ismert.A 10–13. század folyamán a Kárpát-medence településhálózata folyamatosan változott. Egyes közösségek korábbi, akár római kori eredetű települési helyeket is használatba vehettek, ugyanakkor a közvetlen és megszakítatlan népesség- vagy településfolytonosság régészetileg csak ritkán igazolható. A római kori romok későbbi használata ezért önmagában nem jelent etnikai vagy társadalmi folytonosságot. Sokkal inkább arról lehetett szó, hogy a kedvező fekvésű, vízhez közeli, művelésre alkalmas területeket különböző korszakokban ismételten birtokba vették. A korai falvak jelentős része a későbbi évszázadok során elpusztult vagy elnéptelenedett. Egyes települések helyét templomromok, felszíni épületnyomok vagy régészeti leletanyag jelzi, másokat teljes egészében erdő, bozót vagy későbbi beépítés fed. Sok esetben a település pontos kiterjedése és szerkezete még tervszerű feltárás hiányában sem határozható meg. Jelenleg nincs olyan írott vagy régészeti adat, amelynek alapján egy középkori Gesztes falu helyét Várgesztes mai közigazgatási területén belül egyértelműen meg lehetne határozni. Több olyan megfigyelés ismert azonban, amelyet a kérdés vizsgálatakor figyelembe kell venni.Az egyik lehetséges helyszín az Alsó-írtás területén ismert római kori település. Elméletileg nem zárható ki, hogy a kedvező adottságú helyet a római kor után, az Árpád-korban is használták. A területről azonban eddig nem ismert olyan hitelesen dokumentált régészeti leletanyag vagy települési objektum, amely a római kori település középkori továbbélését bizonyítaná.A helyszínhez kapcsolható egy III. Béla uralkodásának idejére keltezhető rézpénz, amely állítólag egy fémkeresős leletegyüttes részeként került elő. A tárgy pontos előkerülési körülményei nem dokumentáltak, ezért régészeti értékelése csak jelentős fenntartásokkal lehetséges. Amennyiben valóban az Alsó-írtás területéről származik, arra utalhat, hogy a helyszínt a 12. század végén vagy a 13. század elején felkeresték, illetve használták. Egyetlen, rétegtani összefüggés nélkül előkerült pénzérme azonban nem alkalmas település vagy településfolytonosság bizonyítására. Régészeti értelemben legfeljebb szórványleletként értékelhető.
A mai Várgesztes belterületének kutatását a sűrű beépítés és az újkori tereprendezések jelentősen megnehezítik. Ugyanakkor éppen a település kedvező földrajzi adottságai miatt nem zárható ki, hogy a 18. századi betelepülők részben olyan területeket vettek használatba, amelyek korábban is alkalmasak voltak megtelepedésre. A vízfolyások közelsége, a völgytalp síkabb felszínei és a környező erdők erőforrásai a középkorban éppúgy meghatározóak lehettek, mint az újkorban. Mindez azonban csak általános településföldrajzi lehetőség, közvetlen bizonyítékként ez sem használható.
Jelentősebb régészeti támpontot kínálhatnak a Várgesztestől nyugatra fekvő Udvartelki-szántók. A területen egy észak–déli irányú, enyhén kiemelkedő homokhát található, amelynek elsősorban az északi részén – feltételezhetően – Árpád-kori kerámiatöredékek kerültek elő felszíni gyűjtésből. A kerámia jelenléte azt mutatja, hogy a területet a 11–13. század folyamán használták, ugyanakkor a leletanyag mennyisége, szóródása és pontos keltezése nélkül egyelőre nem dönthető el, hogy állandó település, időszakosan használt gazdasági hely vagy más jellegű lelőhely található-e itt. Egy 2007-ben készült légifelvételen a domb körül bizonytalan, íves vagy körbefutó elszíneződés figyelhető meg, amely felvetheti valamiféle árok vagy körítőjelenség lehetőségét. A terepbejárások során azonban ennek egyértelmű felszíni nyoma nem volt azonosítható. A légifelvételeken megjelenő talaj- és növényzeti jelenségek értelmezésénél óvatosság szükséges, mivel természetes talajtani eltérések, korábbi mezőgazdasági művelés vagy újkori terepalakítások is hasonló nyomokat eredményezhetnek. A jelenség régészeti eredete ezért geofizikai felmérés vagy célzott szondázó kutatás nélkül nem igazolható. A területhez további szórványleletek is kötődnek, köztük egy bronz fokostöredék, egy virág alakú rézveret, egy zöld üvegpasztával díszített gyűrű és egy kisméretű bronzkampó. Ezen leletek a lelőhely hosszabb időn keresztül történő használatára utalhatnak, de településtörténeti következtetés egyelőre ezekből sem vonható le.
Külön figyelmet érdemel a Faluház mögötti területen 2013-ban megfigyelt falmaradvány. A játszótér kialakítása során jelentős földmunkákat végeztek. A csúszóhinta mögötti mászóka alapozásához megközelítőleg 80–90 centiméter mély munkagödröt nyitottak. Ennek keleti végében egy íves vonalvezetésű, megmunkált kövekből rakott alapozásrészlet került elő. A megfigyelés szerint a fal nagyobb méretű, részben faragott kövekből állt, és határozott ívben fordult. Vastagsága hozzávetőlegesen 50–90 centiméter lehetett. A jelenségről fényképfelvételek készültek, amelyek sajnos az idők során elvesztek. Régészeti dokumentáció, rétegrajz, alaprajzi felmérés és a kapcsolódó leletanyag hiányában az építmény kora és rendeltetése ma már nem határozható meg. A munkálatok során az alapozást elbontották, köveit pedig elszállították. A helyszínen később fémkeresős vizsgálat történt, ennek során azonban értékelhető lelet nem került elő. A falmaradvány értelmezésére több lehetőség is felvethető. Az íves alaprajz miatt elképzelhető valamilyen szakrális, gazdasági vagy más rendeltetésű épület részlete, de az sem zárható ki, hogy újkori építményhez tartozott. Felmerült az a feltételezés is, hogy az itt megtelepedő német lakosság első, fából emelt templomának kőalapozása lehetett. Eszerint az építéshez részben a várból származó, másodlagosan felhasznált faragott köveket alkalmazhattak.
Ez az értelmezés jelenleg csak munkahipotézis. Igazolásához szükség lenne a korabeli egyházi és uradalmi források újbóli áttekintésére, történeti térképek vizsgálatára, valamint régészeti kutatásra. A geofizikai felmérés segíthetne az esetleg még meglévő alapfalak vagy további épületrészek kimutatásában, ezt azonban megnehezítheti, hogy a szomszédos területekre a gesztesi tó kialakításakor több méter vastag feltöltést hordtak. A Gesztes név későbbi középkori előfordulásai elsősorban a várra vonatkoznak. Jelenleg nem ismert olyan késő középkori okleveles adat, amely Gesztes néven egyértelműen falut említene a vár környezetében. Ez azonban önmagában még nem zárja ki egy kisebb, a várhoz kapcsolódó település vagy gazdasági egység létezését. A várak közvetlen környezetében különféle települési formák alakulhattak ki. Egyes várak alatt önálló váralja-települések, kézműves- vagy szolgáltatónegyedek jöttek létre, más esetekben a kiszolgáló népesség részben magában a várban, részben távolabbi falvakban élt. A vár élelmiszerrel, állatokkal, faanyaggal és más szükséges javakkal való ellátását nem feltétlenül a közvetlen közelében élő lakosság biztosította.
Bél Mátyás 18. század eleji leírása a vár alatt tágas, zöldellő mezőket és elszórtan gyümölcsöskerteket említ. E kertek eredete és kora nem ismert. Elméletileg elképzelhető, hogy a korábbi tájhasználat bizonyos elemeit őrizték, de középkori településre ebből nem lehet közvetlenül következtetni. A gyümölcsösök ugyanúgy kapcsolódhattak a vár újkori használatához, az uradalmi gazdálkodáshoz vagy a későbbi telepesekhez.A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján tehát sem a középkori Gesztes falu létezése, sem annak hiánya nem bizonyítható egyértelműen. Az 1239. évi Guedech említés nagy valószínűséggel nem a vértesi Gesztesre vonatkozik, ezért ezt a dokumentumot a település első írásos adatának tekinteni nem indokolt. Ugyanakkor az Udvartelki-szántókon előkerült Árpád-kori kerámia és a környékről ismert további szórványleletek azt mutatják, hogy a Gesztesi-medence a korai középkorban sem volt feltétlenül lakatlan. Az azonban még nem tisztázott, hogy ezek egy állandó faluhoz, kisebb gazdasági telephez, időszakosan használt szálláshoz vagy más jellegű tevékenységhez kapcsolódtak-e. Ezt magnetométeres vagy más geofizikai vizsgálat alátámaszthatná, amely települési objektumok, árkok, kemencék, házhelyek vagy esetleges körítőjelenségek azonosítására adhatna lehetőséget. A vizsgálatok eredményétől függően kisebb szondázó feltárásokkal lehetne tisztázni az objektumok korát és jellegét.
Hasonló módon indokolt lenne a Faluház mögött megfigyelt falmaradvány környezetének geofizikai kutatása és a rendelkezésre álló történeti adatok összegyűjtése. Az Alsó-írtás területén pedig elsősorban hiteles régészeti leletekre és rétegtani megfigyelésekre volna szükség annak eldöntéséhez, történt-e ott középkori megtelepedés.A középkori „Ős-Gesztes” kérdése tehát egyelőre nyitott. A rendelkezésre álló adatok alapján létezése nem tekinthető bizonyítottnak, de lehetősége sem vethető el. A megoldást nem egyetlen szórványlelet vagy bizonytalan helynévi azonosítás, hanem az írott források, a történeti földrajz, a terepbejárások, a geofizikai vizsgálatok és a régészeti feltárások eredményeinek együttes értékelése hozhatja meg.
HARTDÉGEN ÁKOS
FORRÁS:
Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patri
us I. (Győr, 1865.)
Eltűnt Árpád-kori falvak Magyarországon -www.wikipedia.hu