Ritkán adatik meg a lehetőség egy angliai detectorista számára, hogy egy középkori vár ásatásán segédkezzen Magyarországon, de mellém szegődött a szerencse. Mikor Hartdégen Ákos kérdezte, hogy érdekelne-e a dolog, azonnal igent mondtam, és lefoglaltam a repülőjegyet… Nem bántam meg!
Vacilláltam, hogy melyik fejet vigyem a Manticore-hoz, mert az angol szántóföldeken és legelőkön, ahol már hat éve lengetem a detectort, általában a 15″-osat használom. De gondoltam, egy várban kevés a hely, az ásatási szelvények limitálják a mozgást, a sok turista pedig az elmúlt évtizedek alatt hagyott némi szemetet, ami rendkívül zajossá teszi a talajt, szóval a kisebbik, 11″-os mellett döntöttem. Hétfő reggel érkeztem Gesztesre. Jártam már itt gyerekként, szóval nem lepett meg a hely szépsége, de mindenképp meg kell említeni. Leraktam a motyómat a vendégházban, és irány a vár. Pont időben érkeztem az ebédre, így maradt a délután a detectorozásra. Jámbor Keve ásatásvezető régész nagy vonalakban elmondta, mi történik, és mit kellene detectorozni, úgyhogy el is kezdtem az egyik szelvényt és a meddőhányót szkennelni, illetve a gépet a helyszínhez igazítani, ami az első délutánra elégnek is bizonyult. Habár a nap végén sem voltam még elégedett a gép beállításaival, egy 1951-es kétforintost sikerült találni a kettes szelvényben, de ennél azért régebbi leletekre fókuszáltunk…
Másnap reggel, okulva az előző délután tapasztalataiból, módosítottam a detector beállításait, és jött is az első középkori érme a meddőhányóból: egy törött, I. Ferdinánd ezüstdénár 1546-ból! Néhány kovás puskából kilőtt golyót is sikerült kimenteni onnan. Ezután megkaptam a GPS-t, és elkezdtem a vár körül keresgélni. Először a várhegy keleti oldalán indultam a parkolótól felfelé, az út déli oldalán.
Sajnos a rengeteg alumíniumszemét nagyon megnehezítette a dolgomat, de így is kisvártatva egy ezüstérme bukkant ki a földből: egy cseh (bohémiai) ezüstpfennig II. Ulászló idejéből. Óriási élmény volt! Kicsit feljebb haladva egy ezüstszínű, dekorált gomb vagy veret akadt horogra. Délnek fordulva egy kisebb ágyúgolyó-szilánk is napvilágot látott, jó néhány puskagolyó társaságában. A déli oldalon, a külső várfal maradványaitól néhány lépésnyire sikerült egy középkori nyílhegyet is kiásni. A következő három napban rutinszerűen a meddőhányót néztem rendszeresen, a szelvényeket a régészek utasításai szerint, a fennmaradó időben pedig a vár környékét kutattam.
Szerdán a meddőhányóból ismét előkerült egy I. Ferdinánd ezüstdénár, egy évszám nélküli variáns, a középső kutatóárok mélyén pedig egy kis bronzcsat rejtőzködött, körülbelül 1,9 méter mélyen. A külső fal alatt, a nyugati oldalon temérdek puskagolyót sikerült kiásni.
Csütörtökön elkerült az ezüst, de előkerült egy érdekes katonai réztáblácska, valószínűleg a két világháború közötti időszakból. Személyes tárgy lehetett, Csonka Ferenc nevével gravírozva. A vár déli oldalán néhány puskagolyót sikerült csak találni, küzdve a meredek hegyoldallal és a talpon maradásért…
Péntek, utolsó nap… Nagy meglepetéssel kezdődött: a meddőhányóból egy újabb réztáblácska került elő, ezúttal Ankner Béla nevével, aki valószínűleg azonos Hartdégen Ákos Menedékház a Vértesben című könyvének főszereplőjével! (Mint utólag kiderült, ezek a táblácskák úgynevezett zászlószegek voltak, amiket a felavatott zászló rúdjára rögzítettek anno.) A vár keleti oldalán, az úttól ezúttal északra, sikerült egy 1559-es I. Ferdinánd ezüstdénárt megmenteni az utókornak, egy újabb ágyúgolyó-töredék és néhány puskagolyóval egyetemben. Találtam még egy griffel díszített ólomtárgyat is, ami még azonosításra vár…
Összességében egy rendkívül jó hét volt. Nagyon élveztem minden percét, és örülök, hogy gazdagíthattam a régészeti leletek gyűjteményét, amelynek oroszlánrészét természetesen a régészcsapat tárta fel a várban – azokról ők sokkal hitelesebben tudnak beszámolni. Egy nagyon profi, ugyanakkor jókedélyű és barátságos csapatot ismertem meg. Remélem, folytatjuk!
BENEDEK (BENNY) BENKŐ
Detectorist